Az elmúlt ezredév magyar hőseire emlékeztek

Vasárnap tartják országszerte a Magyar Hősök Emlékünnepét. Az Országgyűlés által 2001. június 19-én, a magyar hősök emlékének megörökítéséről és a Magyar Hősök Emlékünnepéről elfogadott LXIII. számú törvény értelmében minden év májusának utolsó vasárnapján emlékezünk "az elmúlt ezredév magyar hőseire".

Sopronban a bánfalvi hősi temető I. világháborús emlékművénél Juhász János ny. alezredes mondott ünnepi beszédet, majd Németh Attila katolikus plébános mondott fohászt a hősi temetőben nyugvó valamennyi hős tiszteletére.

A megemlékezés méltóságát emelte a Bánfalvi Kórus és Riedl Ervin tárogató-muzsikája. A hagyományoknak megfelelően a koszorúzást követően a jelenlévők tisztelgő sétával keresték fel a temetőben lévő emlékműveket, és koszorúzták meg azokat.

Juhász János ünnepi beszédében – többek között elmondta:

Szomorú hagyatékunk, hogy nemzetünk bővelkedik a sok áldozatot követelő történelmi eseményekben, az elesett hősökben. Megszenvedtük a tatárjárást, évszázadokig nyögtük a török, majd a Habsburg igát. Elbuktunk két világháborút és 1945 sem hozott igazi felszabadulást. 1956 áldozatai még frissen élnek szívünkben.

A II. Világháborút követően - annak ellenére, hogy az ország akkori urai tudatosan igyekeztek háttérbe szorítani - az emberek lelkében továbbra is élt hőseinek emléke. Hogyan is feledhették volna elvesztett édesapjukat, testvérüket, kedvesüket, barátaikat. Gyászos tény, hogy nem létezett, nem is létezik olyan magyar család, amely ne siratná, vagy ne kutatná mind a mai napig elesett, eltűnt szeretteit.

Szeretett városunk Sopron lakossága is sokat szenvedett a történelem viharában és mérhetetlen áldozatot hozott nemzetünk boldogulásáért. Soproni és Sopron környéki hőseink emlékét híven őrizzük, számos emlékhely hirdeti szerte a városban az utókor háláját.

A soproni megyeháza nagytermében emléktála őrzi az 1848-49-es szabadságharcban hősi halált halt 71 Sopron megyei honvéd nevét. A Szent Mihály templomban a 76. gyalogezred 1866-os itáliai és az 1878. évi boszniai háborúban elesett 64 hősi halottjára emlékeztet emléktábla. A 76. gyalogezred, illetve a 18. honvéd népfelkelő gyalogezred első világháborúban elesett katonáinak hőstettére a Deák téri emlékművek emlékeztetnek. A soproni katonaiskolák, illetve az egyetem hőseinek dicsőségét az egyetem aulájában hirdeti emléktábla. >

Nem feledkezett meg az utókor a II. Világháború áldozatairól, a brutális bombázás ártatlan áldozatai emlékének megörökítéséről sem és méltó módon emlékezhetünk meg a holocaust áldozatairól a Pap réti emlékhelyen.

Hős az, aki ismeri, átéli a mindennapi halál jelenlétét, félelmét, mégis hűséges marad esküjéhez, hazájához, mert a becsület, a haza érték számára – mondta Juhász János.

- Hajtsuk meg fejünket azok előtt, akik a legtöbbet, az életüket adták vagy valós, igaz, vagy vitatható célokért, s bár a vesztes oldalon álltak, náluknál hatalmasabb erők döntöttek diadalról és vereségről, olyan erők, amelyek ellen nem tehettek semmit. Amit pedig tehettek azt becsülettel meg is tették. Ezen szavak igazak azokra a német és szovjet katonákra is, akik immár örökre megbékélve, békésen nyugszanak ebben a csodálatosan szép fekvésű hősi temetőben.

Fogadjuk el, hogy az elesett, hajdan ellenséges katonák a saját nemzetüknek, édesanyjuknak lehetnek hősei, de bízzuk az ő közösségük értékelésére milyen kultúra nevében és milyen érdemekért tekinti annak.

,,Fogadjuk el, hogy a halott katona nem ellenség többé. Ők komolyan hitték, hogy a „kötelesség az életnél is fontosabb”. A hazájukért éltek, haltak. Ne feledjük ezt akkor sem, mikor emlékművek meggyalázásáról, lerombolásáról, áthelyezéséről hallunk. Tiszteljük az elesett katonák emlékét, ápoljuk kegyelettel sírjaikat abban a reményben, hogy talán a messzi idegen földben nyugvó magyar hőseink emlékműveit is gondos kezek ápolják, az ő sírjukon is nyílik virág és az ő sírhalmuk mellett is elhangzik egy–egy imádság.” – fogalmazott a szónok.

***

Az ünnep története

Az ünnep eredete az 1917. évi VIII. törvényre vezethető vissza, amelyet báró Abele Ferenc vezérkari őrnagy kezdeményezett, s amely arra kötelezett minden községet, hogy méltó emléket állítson elesett hőseinek. A jogszabály kimondta, hogy megfelelő módon kifejezésre kell juttatni és "az utókor számára meg kell örökíteni" "nemzetünk hősi halottainak" kegyeletteljes tiszteletét.

Az önkormányzatok vagy a tehetősebb polgárok már az első világháború elején több faluban emléktáblát emeltek az elesetteknek. 1915-ben megalakult a Hősök Emlékét Megörökítő Országos Bizottság (HEMOB), ám a szervezet által propagált, a magyar önfeláldozást hirdető szimbólumot kevés helyen állították fel.

Az 1917-es törvény nyomán 1938 végéig 1086 világháborús emlékművet emeltek Magyarországon. Ez nem csupán szobor lehetett: helyenként fákat ültettek, másutt neveket felsoroló táblákat helyeztek el. Az emlékművek mellett nagyon sok helységben létrehozták a hősök kertjét, ahol fejfákat állítottak az ismeretlen vagy távoli helyeken eltemetett katonáknak.

Az 1924. évi XIV. törvény március 15-e és augusztus 20-a mellett mint nemzeti ünnepet bevezette a Hősök emlékünnepét, május utolsó vasárnapját jelölve meg annak időpontjául. Először a Mindenszentek, illetve a Halottak napját szemelték ki időpontként, de ezeket - lévén katolikus ünnepek - a többi vallásfelekezetre való tekintettel végül elvetették. Május utolsó vasárnapjára praktikus szempontok alapján esett a választás: a mezőgazdasági munkák ekkor még nem vonják el a gazdákat az ünnepléstől, viszont a sírok díszítéséhez már elegendő virág áll rendelkezésre. A kormány feloszlatta a HEMOB-ot, s létrehozta helyette a Hősi Emlékműtervek Bírálóbizottságát, amely a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban működött.

1929. május 26-án az Andrássy út végén álló ezredévi emlékmű előtt Bethlen István miniszterelnök - Horthy Miklós kormányzó jelenlétében - felavatta a nemzeti hősök országos emlékkövét (tervezte Kertész K. Róbert). 1942-ben a hazáért életüket áldozó hősök megünneplését kiterjesztették az 1938 után elesettekre is.

A második világháború utáni első években még megtartották a Hősök emlékünnepét, sőt emlékművek is készültek. Az ünnep azonban fokozatosan elhalt, mivel a Horthy-hadseregben szolgált katonákat egy fasiszta hadsereg tagjainak minősítette a mindinkább a kommunisták által uralt politika. A szovjet vezetésű Szövetséges Ellenőrző Bizottság is azt követelte a kormánytól, hogy szüntesse meg az emléknapot. 1956-ban kicserélték a Hősök terén 1929-ben elhelyezett emlékkövet, s a Gebhardt Béla által tervezett magyar hősök emlékkövét állították a helyére. Sok helyen még ezután is megemlékeztek az elesett katonákról, csak nem május utolsó vasárnapján, hanem a Halottak napján.

A 2001-ben már ismét megünnepelt emléknap azoknak a névtelen hősöknek állít emléket, akik Szent István óta áldozatot hoztak a hazáért. 2001. augusztus 18-án a millennium jegyében Budapesten ünnepélyes keretek között újraavatták a megújult Hősök terét, átadták az Ezredéves Emlékmű megszépült szobrait és katonai tiszteletadás mellett megkoszorúzták a hősök emlékkövét, amely köré - védelme érdekében - korhű megjelenésű, öntöttvasból készült kerítést emeltek.