Lk 9,11b-17 Amikor a tömeg ezt megtudta, utánament. Ő magához engedte őket, beszélt nekik Isten országáról, és azokat, akiknek gyógyulásra volt szükségük, meggyógyította. A nap azonban már lemenőben volt, ezért a tizenkettő odament hozzá, és azt mondták neki: ,,Bocsásd el a tömeget, hogy a környékbeli falvakba és tanyákra menjenek, szállást vegyenek és ennivalót keressenek, mert itt puszta helyen vagyunk.'' Ő azonban azt mondta nekik: ,,Ti adjatok nekik enni!'' Azok ezt felelték: ,,Nincs több, mint öt kenyerünk és két halunk, hacsak nem megyünk el mi, és nem veszünk élelmet ennek az egész népnek.'' A férfiak ugyanis mintegy ötezren voltak. Ekkor azt mondta tanítványainak: ,,Telepítsétek le őket ötvenes csoportokban!'' Úgy is tettek, és letelepítették valamennyit. Akkor fogta az öt kenyeret és a két halat, az égre tekintett, megáldotta, megtörte, és tanítványainak adta, hogy adják a tömegnek. Mindnyájan ettek és jóllaktak. Azután fölszedték, ami utánuk megmaradt: tizenkét kosár maradékot.

A csodálatos kenyérszaporítás története mindenki számára ad lehetőséget. A vizuális típusúak lelki szeme előtt a tömeg, a tanítás, az el nem fogyó kenyér, a csodák, a csodálkozó tanítványok és a sok ember teremtette környezet jelenik meg hol reálisabban, hol elvontabban, csak egy erőteljes jelzés erejéig. Náluk a képszerűség dominál. Az igazi lehetőségük annak belső rögzítése.
Az inkább magukba vonulók számára a bensőséges, a visszavonultság ellenére gyakorolt törődés megélt érzése dominál, őket így szólítja meg a történet. Előhívja őket abból a részben mesterséges magányból, melyet jól-rosszul megválasztott elképzelés szerint gyakorolnak.
A vagányokat kalandra hívja a jelenet. Kisebb-nagyobb merészség gyakorlására, melyet a lehulló tizenkét kosár maradékból szeretnének kompenzálni. A fiatalok megszólításának lehetősége ez, a konformizmussal szembeszálló, a megszokottság unalmába süppedő kiszolgált polgár ellen lázadó ifjú tüze lobog a lehetőségben: fejest ugrani a még nem ismert anonym takarásába.
Az emberhalász mindezeket a módszereket eszközként gyakorolja, adaptálja a megcélzott ember ismeretében, hogy minél nagyobb effektivitással teljesítődjön a hívás.
A történet igazi hatása, valódi nagysága - legalábbis e sorok írójának véleménye szerint - akkor teljesedik ki, amikor Jézus az Oltáriszentségben ma is, most is magához enged. Ez az a momentum, mellyel az igazi "kaland" indul. Belekerülni abba a nem túlságosan kis körzőnyílással húzott körbe, ahol Jézus magyarázza a Szentírást, megtöri a kenyeret. Ahová mások is beférnek kisebb-nagyobb, részleges vagy teljes közösségben és nem enged elmennünk.
Az újszövetség üdvtörténetéből tanuló ember felfedezi, milyen a közösség Jézussal. Ugyanaz a vonzás érinti meg, melyet a tanítványok tapasztaltak. Megéli a találkozás csodáját, de megtapasztalja mindazok valódi vagy tettetett közönyét, akik nem tartoznak az ötezer közé. Természtesen az étkezés adomány-jellegét meg lehet élni a mindennapi kenyér szentségében és a piknik féktelen zabálásában is. Az egyszerűség mindent átható teljességében és nem egészen ugyanúgy, de a bonyolultság beteljesíthetetlen egészében.
- DI -