Lk 7,36 - 8,3 Egy farizeus meghívta, hogy egyen nála. Bement a farizeus házába és asztalhoz telepedett. És íme, egy asszony, aki bűnös volt a városban, amint megtudta, hogy a farizeus házában étkezik, kenetet hozott egy alabástrom edényben. Megállt hátul a lábainál, elkezdte könnyeivel öntözni a lábait, és megtörölte hajával, csókolgatta azokat, és megkente a kenettel. Amikor a farizeus, aki meghívta, látta ezt, így szólt magában: ,,Ha ez próféta volna, bizonyára tudná, kicsoda és miféle asszony ez, aki őt érinti, vagyis hogy bűnös.'' Jézus ezt válaszolta neki: ,,Simon! Mondanék neked valamit.'' Az így szólt: ,,Mester, szólj!'' ,,Két adósa volt egy hitelezőnek. Az egyik ötszáz dénárral tartozott, a másik ötvennel. Nem lévén nekik miből megfizetni, elengedte mind a kettőnek. Melyik fogja őt közülük jobban szeretni?'' Simon ezt felelte: ,,Úgy vélem, az, akinek többet engedett el.'' Ő pedig ezt mondta neki: ,,Helyesen ítéltél.'' Majd az asszony felé fordulva ezt mondta Simonnak: ,,Látod ezt az asszonyt? Bejöttem a házadba, és nem adtál vizet lábaimra; ez meg könnyeivel öntözte lábaimat, és a hajával törölte meg. Csókot nem adtál nekem; ez meg, amióta bejött, nem szűnt meg csókolgatni lábaimat. Olajjal nem kented meg fejemet; ez meg kenettel kente meg a lábaimat. Azért mondom neked: Sok bűne bocsánatot nyert, mert nagyon szeretett. Akinek keveset bocsátanak meg, kevéssé szeret.'' Aztán így szólt az asszonyhoz: ,,Bocsánatot nyertek bűneid.'' Erre az asztaltársak ezt kezdték mondogatni magukban: ,,Kicsoda ez, hogy még a bűnöket is megbocsátja?'' Ő pedig így szólt az asszonyhoz: ,,A hited megszabadított téged; menj békével.'' Történt azután, hogy bejárta a városokat és a falvakat, prédikálta és hirdette az Isten országát. Vele volt a tizenkettő, és néhány asszony, akiket meggyógyított a gonosz lelkektől és a betegségekből: Mária, akit Magdolnának hívnak, akiből hét ördög ment ki, és Johanna, Kúzának, Heródes helytartójának a felesége, valamint Zsuzsanna, és sokan mások, akik segítették őt vagyonukból.

Jézus tanítástörténetében nem a ma olvasott bűnös asszony az egyetlen rész, ahol az a benyomásunk támad, hogy a Mester leginkább a megelőlegezett szeretetre, bizalomra válaszol.
Szörnyű nehéz és sajnos sok esetben természetesnek mondható, hogy hatástalan ma már az erről szóló tanítás. Az ok kézzelfogható: soha nem kérték annyian és annyira közvetlenül, olyan mennyiségben és olyan hamisan a megelőlegezett bizalmunkat, mint manapság.
Minden emberi szövetség ezen a 'hitelezésen' alapul; barátságok és házasságok, üzleti kapcsolatok és kötődések, száraz és érzelemmel fűtött emberi választások sora kíséri az életünket, ahol több-kevesebb ténnyel-adattal, korábbi tapasztalattal együtt döntünk abban, kinek hiszünk. A megelőlegezett bizalom segít kialakítani a kapcsolatot és leginkább ez segíthet a tartósság fenntartásában, amikor egy-egy kísértésben megritkulni látszik a kapcsolat szövedéke.
Fájdalmas és alig helyrehozható csalódás, ha ebben a bizalmi kérdésben politikusok és vezetők hazudnak nekünk, addig megbízhatónak gondolt partnereink bizonyulnak hamisnak, a rendíthetetlennek hitt érzést robbantja fel az addig jelentéktelennek gondolt kísértés és bűn. A rombolás sokkalta mélyebben pusztít, mint maga az ügy, hiszen a többi kapcsolatot is a lényegében befolyásolja, hosszútávú döntéseinket a bizalom válságával teszi bizonytalanná vagy éppen semmisíti meg.
Honnan hát a bizalom, melyet az evangélium különböző nyelveken és kifejezések használatával tár elénk? Honnan a kiskutyákhoz hasonlított, némelykor akár vaknak is titulálható irányultság, mely oly hatalmas és biztos irányultsággal előlegezi meg az Isten szeretetét?
Isteni tulajdonság ez, Tőle ered tehát, a teremtmény hasonlósága az alkotójához, abban a töretlen folyamatban, ahogyan az üdvtörténetben megtapasztalt, meg nem ingatható isteni szeretet árad az ember felé. Földi mennyisége, előfordulási gyakorisága a tanúk felelőssége is, a mi felelősségünk, akik adott esetben hallgatunk arról, mit tett velünk az Isten. Nem elítélhető és nem ítélendő az ilyenformán lelkendezve kiabáló friss tanú, aki 'részeg' magatartásával nem mindig a legoptimálisabb képet alakítja ki bennünk. Mégis talán az a minden 'táblahordozásnál' ordítóbb, kötelezően érzékelhető magatartásváltozás a leghitelesebb tanúságtétel, a bűnösgyűjtő, bizalomterjesztő szelíd hívás a leghatásosabb és legellenállhatatlanabb a világban, mely a megtapasztalt kegyelem hatására alakul ki.
Ettől lehet hiteles a bankár és politikus, orvos és eladó, klerikus és laikus. Ettől jönnek a bűnös asszonyok (és férfiak) Jézushoz. Ez az a képtelennek tűnő, Szent Pál által a zsidókhoz írt levélben is propagált hit, mely bizalom és megtapasztalás. Nagyon úgy tűnik a Lk 7,36 - 8,3 és a többi alapján, hogy a nőktől, asszonyoktól lehet 'eltanulni' ennek igazi módját.
- DI -