The show must go on
VOLT Fesztivál 2007
2007. július 4., szerda

A shownak folytatódnia kell, még akkor is, ha felhős az ég, vagy esőre áll az idő. Így gondolták ezt a 2007-es VOLT fesztivál résztvevői is, akik az első nap borongós időjárása ellenére vidáman érkeztek az ország különböző területéről, hogy felejthetetlen négy napot töltsenek a Hűség városában.

Erős napfény Budapesten, szitáló eső Sopronban – és a hajam még mindig ragyog, idézhetnénk fel egy régi reklám hangulatát. Szerda délutánra már a nagy tömeg elhagyta Budapestet, így az IC-re még lehet jegyet kapni. A vonat hosszabb mint egy szokásos szerdai délutánon, a társaság is másabb. A szomszéd fülkében a sokadik bort bontják ki, a folyosón furcsa zöld illatok terjednek. A velem szemben ülő férfi is bőszen iszogatja a sörét (Sopronit természetesen). Ne ítélj első látásra - csak így továbbra is a reklámoknál maradva -, ugyanis a beszélgetésből kiderül, hogy a szintén a VOLT-ra igyekvő utastársaim a Honfoglaló nevű internetes kvízjáték rangsorában előkelő helyen szerepelnek. (A játékban hasonló kérdésekre kell választ adniuk a játékosoknak, mint a Vágó-féle Legyen ön is milliomosban.) "Köztök egy csak a nyílás, azon át látni távol kis falucska tornyát." - Na jó, kicsit nagyobb mint egy falu tornya, mert a soproni tévétorony látszódik az ablakon. Leszálláshoz készülődök, több száz fiatallal együtt.

A kocsi, a kocsi, a kocsi-kocsi-kocsi
Este taxival indulunk ki a fesztiválra. A soproni taxitársaságok egész évben fix tarifával szállítanak a városon belül bárhova – kivéve a VOLT fesztivál ideje alatt, ahogy ma este kiderült. A dolog szépséghibája, hogy sem a Lővér taxi diszpécsere, sem a Lővér taxisa nem tájékoztatott a szolgáltatás igénybevételekor erről – csak utólag, a számla odaadásakor közölte a sofőr, hogy ez bizony így van a VOLT alatt. Meghirdették legalább az egyik soproni újságban ezt, így jogilag helyesen jártak el, de elvárnám egy szolgáltatás igénybevétele előtt, hogy ilyen apróságról (mint hogy a szokásos két-három-négyszerese lesz a viteldíj) tájékoztassanak. Így lett egy törzsutassal kevesebbje a taxitársaságnak, s talán erre is gondoltak Belgáék, amikor éjjel a színpadon a szétverendő kocsiról énekeltek.

Ismer, nem ismer, ismer, nem ismer
A fesztivál már évek óta a kemping területén található, így félig ismerősként bolyongok a sátrak és színpadok között. Azért csak félig, mert minden évben változik egy kicsit az elrendezés, új helyszínek születnek, a régiek egy kicsit arrébb mennek. Máshogy van egy kicsit a nagyszínpad, s eltűnt mellőle az a lángosos, amelynél tavaly a Kowaslky dobosával ettünk egy finom sajtos-tejfölöset. Van viszont vékony pizzaszelet (400 Ft), kenyérlángos (500 Ft), és természetesen sör (utóbbi fesztiválhoz képest meglepően olcsó). Kicsit táncolunk a Cha-cha-cha színpadnál a diszkózenére, majd Tila elrohan a Nagyszínpadhoz, hogy belehallgasson Yonderboi műsorába. Mi Gáborral inkább iszunk egy whiskey-kólát Viktorral, rég látott soproni ismerősünkkel, aki épp Ausztráliába készül kimenni. A Red Lounge nevű helyen a brit Touch and Go lép fel. Az első számukat ismer, és csak azt – ezzel valószínűleg a közönség is így van, mindenesetre sokan maradunk ott hallgatni őket. Pár fél órával később már a Belgának tapsolunk, hogy kicsivel arrébb lássuk az amerikai The Roots fellépését, halljuk a siófoki Blokk együttes koncertjét halljuk, miközben a Veszprémi Egyetemen (pardon, Pannon Egyetemen) népszerű Dj Enikő partijára tombolunk.

A nap két legjobb ismerkedési szövege, amit hallottam: "- Szia! Téged ismerlek Hegyaljáról [a Hegyalja fesztiválról – a szerk.]!
- Nem is voltam Hegyalján.
- Nem baj, akkor is ismerlek."

A másik pedig: "- Szép a mosolyod, és jól is táncolsz. Ezt ki nem nézném egy soproniból."

Az éjszaka valahol véget ér két sör és egy kenyérlángos között. De a VOLT még tart három napon keresztül.

Bacsárdi László

Fotó: Tóth Zsombor