Lk 10,1-12.17-20 Ezek után az Úr kiválasztott más hetvenkettőt, és elküldte őket kettesével maga előtt minden városba és helységbe, ahova menni készült. Azt mondta nekik: ,,Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek azért az aratás Urát, küldjön munkásokat az aratásába. Menjetek! Íme, úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé. Ne vigyetek erszényt, se tarisznyát, se sarut, és az úton senkit se köszöntsetek. Ha valamelyik házba bementek, először ezt mondjátok: ,,Békesség e háznak!'' Ha a békesség fia lakik ott, rászáll a ti békességtek; ha pedig nem, visszaszáll rátok. Maradjatok ugyanabban a házban, egyétek és igyátok, amijük van, mert méltó a munkás a maga bérére. Ne járjatok házról-házra. Ha valamelyik városba betértek, és ott befogadnak titeket, egyétek, amit elétek tesznek. Gyógyítsátok meg az ott lévő betegeket, és mondjátok nekik: ,,Elközelgett hozzátok az Isten országa.'' Ha pedig egy városba betértek, és nem fogadnak be titeket, menjetek ki az utcára, és mondjátok: ,,Még a port is lerázzuk nektek, amely a ti városotokban lábainkra tapadt; tudjátok meg azonban, hogy elközelgett az Isten országa.'' Mondom nektek: Szodomának könnyebb lesz a sorsa azon a napon, mint annak a városnak. Amikor a hetvenkettő visszatért, örömmel mondták: ,,Uram! Még az ördögök is engedelmeskednek nekünk a te nevedben!'' Ő azt felelte nekik: ,,Láttam a sátánt: mint a villám, úgy zuhant le az égből. Íme, hatalmat adtam nektek, hogy kígyókon és skorpiókon járjatok, s minden ellenséges hatalmon, és semmi sem fog ártani nektek. De ne annak örüljetek, hogy a lelkek engedelmeskednek nektek, hanem annak örüljetek, hogy nevetek fel van írva a mennyben.''

Sokan élnek abban a tévhitben, hogy a tanítványi köszöntés mintegy kötelezvény arra, hogy a köszöntő maga kössön kompromisszumokat - bármily nagy is az ár - egy olyan békéért, mely szentesíti a másik fél békétlenségét. Abszurd!
Nem kevésbé gyakori, amikor a közeledő, a házba belépni akaró minden további nélkül arra érzi magát feljogosítva, hogy a béke legkisebb jele nélkül "térjen rá a lényegre", ugyanis kereskedelmi szándékkal jött, s a mesének vége. (Külön eszmefuttatést érne meg annak a gondolatnak a végigvitele, hogyan jut el egy békekívánás a direkt marketingig? Ki és milyen környezet ad "felhatalmazást" az efféle viselkedésre, s milyen kódex ad jogot arra, hogy a tudatlant bárki megrontsa az átlagosnak, "tehát közösségileg elfogadottnak tekinthető" magatartásnak a gyakorlásával?)

Persze a békehozó kívánsága akkor jogos valójában, ha neki békéje van és ismeri annak igazi forrását. A kívánás rövidített formájában - hiszen nem akar egy hosszú és lehengerlő szöveggel a háziak nyakába zuhanni - benne van a köszönő szándéka szerint a hitvallás:"Én ismerem a béke forrását! Hadd adjam át neked!" Ennek ellenére, az ismeret birtokában is - akár küldője - tiszteletben tartja a meglátogatott szabad akaratát. A fogadó az, aki választ.

Legyen szabad felhívni azonban arra a figyelmet, hogy nem marad megjegyzés, szótlan válasz nélkül az elutasító magatartás.(Milyen furcsa is lenne, ha ezért azonnal vagy később anélkül, hogy az elfordulás hiba jellegét a gazda felismerné, dícséretet kapna Tőle a küldöttet elutasító. Az ítélet azonban nem az ember dolga.)

Béke mindenáron? Nem, mondja Jézus Krisztus, sőt ítélet következetesen a maga idejében. A béke befogadásának és átadásának ideje minden látogatás. Használjuk ki a lehetőséget - a leírtak szerint.
- DI -