Lk 11,1-13 Történt egyszer, hogy valahol éppen imádkozott, és amint befejezte, tanítványai közül az egyik azt mondta neki: ,,Uram! Taníts meg minket imádkozni, ahogy János is megtanította tanítványait.'' Erre azt válaszolta nekik: ,,Amikor imádkoztok, ezt mondjátok: Atyánk! Szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod! Mindennapi kenyerünket add meg nekünk naponta, és bocsásd meg a bűneinket, miképpen mi is megbocsátunk minden ellenünk vétkezőnek, és ne vígy minket kísértésbe.'' Azután így szólt hozzájuk: ,,Ha közületek valamelyiknek barátja van, és az odamegy hozzá éjfélkor, s azt mondja neki: ,,Barátom! Adj nekem kölcsön három kenyeret, mert egy barátom érkezett az útról hozzánk, és nincs mit adnom neki''; a másik viszont belülről ezt feleli: ,,Ne zavarj, az ajtó már be van zárva, gyermekeim is ágyban vannak velem együtt, nem kelhetek föl, hogy adjak neked!'' Mondom nektek: ha nem is kelne föl, hogy adjon neki azért, mert a barátja, mégis, alkalmatlankodása miatt fölkel, és ad neki annyit, amennyire szüksége van. Ezért mondom nektek: Kérjetek, és adni fognak nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és ajtót nyitnak nektek. Mert mindaz, aki kér, kap, aki keres, talál, és a zörgetőnek ajtót nyitnak. Melyik az az apa közületek, aki, ha a fia halat kér, hal helyett kígyót ad neki? Vagy ha tojást kér, talán skorpiót nyújt neki? Ha tehát ti, bár gonoszak vagytok, tudtok jót adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább adja a Szentlelket mennyei Atyátok azoknak, akik kérik tőle!''

Ember meg nem számlálja, s talán számmal ki sem fejezheti, hogy az Úr imádsága hányszor hangzott fel az elmúlt kétezer évben. Egységes maradt, szövegében is kevés változás történt. Úgy jó, ahogyan van.
A ma emberét inkább az foglalkoztatja, hogy miért maradt ki a kérések közül az, hogy késztetést kérjünk az imádság elmondására. Hogy az, amire annyiszor hivatkozunk, a rohanó élet és törődöttség ne nyomja el tompító érzésével az indíttatást arra, hogy imádkozzunk. Persze, akiben ez a kérdés egyáltalán felmerül, az már nincs távol a Miatyánk használatától sem.
Talán léteznek helyzetek - néha túl bőven is -, amikor az élet simogatásai és pofonjai eszünkbe juttatják: van, kihez forduljunk. A költői kérdésre: kell-e nekünk ez a sok megrázkódtatás ahhoz, hogy kizökkentsen az imádság nélküli életből, sokszoros igen a válasz, s talán kéretlenül is sokszor, túl sokszor - mondjuk - jókor jön a "segítség".
Jézus a modern, mindent a minimumra, a szükséges legkisebbre redukálni kívánó embert előzi meg akkor, amikor nem engedi, hogy a deduktív gondolatsor végén bárki is kimondhassa a képletet: 1 Miatyánk / 1 élet. Első hallásra kicsit érzelgősnek is tűnhet, hogy az egész életnek egy imádságnak kell lennie. Viszont a mai evangélium több szálon keresztül is itt csatolódik vissza Mária és Márta történetéhez, amikor a tevékeny élethez segítségül kínálja az ismert eredetű "szlogent": "Az edények között is ott jár az Úr". Ideális esetben tehát a végső egyenlet így nézne ki: amilyen hosszú az életed, olyan hosszú legyen az imádságod!
- DI -