Feketén, fehéren
Sziget Fesztivál 2007
2007. augusztus 8., szerda

Feketén pesszimistán vagy fehérbe öltözve optimistán szemléljük a 15. Sziget fesztivál első napját? Lássuk csak: nyeltünk a kavargó porból, álltunk sorban drága üdítőért, féltünk a hirtelen sötétben, de láttunk lelkes zenekarokat, barátságos embereket, hallottunk jó zenét.

Kezdet
Feketén: Hatalmas tömeg tart idén is a Filatorigát felé, karámban mint a birkák. Mindenfele kolduló fiatalok („Jegyre gyűjtök”) táblával. S ami még nem volt a Sziget történelmében: egy elszámolás miatt szerda délutánra elfogyott a dolgozói karszalag, amit a sajtó munkatársai is kapni szoktak, így most egy karszalag helyett kettőt viselünk a kezünkön.
Fehéren: Idén is megfelelően szervezett volt a kiutazás. A HÉV-nél mindenkinek kérik a jegyét, a BKV emberei ügyelnek arra, hogy ne legyenek annyira túlzsúfoltak a kocsik, a megállóban pedig a rendőrség irányította a forgalmat. A sajtójeggyel pedig nekünk még szerencsénk volt, ugyanis kiderült, hogy nagyon sokan benne se voltak az akkreditációs adatbázisban.

Hangulat
Feketén: Térkép nélkül is kiismerem magam a fesztivál területén, nem sok minden változott, csak a tömeg lett nagyobb. A nagy szárazság miatt a füvet az első nap délutánjára már mindenhol kitaposták, hatalmas por szálldos a nagyszínpad koncertjein, prüszkölve nyeljük. A legolcsóbb sör 320 Ft-ba kerül, a kimért üdítő dl-je 60 Ft. S mindenhol emberek, nagyon sokan vannak kinn.
Fehéren: Térkép nélkül nem ismerném ki teljesen magam, egy-két dolog változott, kicsivel arrébb költöztek a csomagmegőrzők és nagyobbak lettek. Az viszont tényleg vicces – így sokadik Sziget lévén -, hogy a sátrak nem nagyon változtak, csak a nevük cserélődött le. Abban a sátorban, ahol tavaly fél órás csúszások voltak, idén is megmaradt ez a szokás.

Érkezés

Köszöntés

Koncert
Feketén: A nagyszínpadon fellépő Manu Chao koncertje alatt kétszer megy el az áram. A Nagyszínpad és környéke húsz perccel azután borult sötétségbe, hogy a zenekar játszani kezdett, a következő áramszünet tíz perccel követte az elsőt és néhány másodpercig tartott. Mindezt az okozta, hogy elromlott egy nagyfeszültségű transzformátor, és a nagyteljesítményű biztosíték megszakította az áramot. A koncert egyébként 11 után is folytatódna, de nem lehet őket másodszor visszatapsolni a kerületben érvényes csendrendelet miatt. Így másodszor csak visszajönnek, és meghajolnak – pedig még tízezrek táncolnának tovább a zenéjükre. Jamie Winchester és Hrutka Róbert formáció hangosítása nem a legjobb, nem bírunk megmaradni a sátorban, Kowalsy meg a Vega egy fél órát csúszik, Yonderboi rendesen pörög, a Krisna-sátrat viszont nem találjuk. A Party Aréna csendes, nagyon csendes – az áramszünet után ide nem találtak vissza az elektronok, így aznap este (legalábbis hajnali fél egyig) már nem nyitott ki.
Fehéren: Amikor elmegy az áram, az emberek öngyújtókat vesznek elő, fényképezőgépek vakui százai villannak meg – és a félhomályban lehet látni, hogy a zenekar játszik tovább, nyomják a zenét, vagyis nyomnák, de nem tudják… Pedig Fél kilencre az addig is megtelt nézőtér olyan sűrű embertömeget fogadott magába, amelyet korábban csak Prodigy- és Faithless-koncerteken láthattunk. Jamiék pörögnek, Kowalsky meg élvezettel lelkesíti a több száz betyárt a koncertjén.

A fekete ekkor belenézett a fehér szemébe, a fehér belekarolt a feketébe, a világ talán megállt egy pillanatra, majd eltűntek valamerre északra a Dalmát vendéglátóegység felé. Mi meg hazaindultunk, és a fülemben csengett egy dal néhány szólama…

"Feketén fehér, feketén fehéren
Hogy megértsd
Egyszerűen, hogy a lényeget nézd
És félre ne értsd"
(Kowalksy meg a Vega: Szimpla dal)

Bacsárdi László

Fotó: Jambrich Melinda