Lk 12,32-48 Ne félj, te kisded nyáj, mert úgy tetszett a ti Atyátoknak, hogy nektek adja az országot. Adjátok el, amitek van, és adjátok oda adomány gyanánt; készítsetek magatoknak el nem avuló erszényeket, kifogyhatatlan kincset a mennyben, ahol a tolvaj nem fér hozzá, és a moly meg nem rágja. Mert ahol a kincsetek, ott lesz a szívetek is. Legyen a csípőtök felövezve, a lámpásotok pedig meggyújtva. Hasonlítsatok azokhoz az emberekhez, akik urukat várják, mikor visszatér a menyegzőről, hogy mihelyt jön és zörget, azonnal ajtót nyissanak neki. Boldogok azok a szolgák, akiket az úr ébren talál, amikor megérkezik. Bizony, mondom nektek: felövezi magát, asztalhoz ülteti őket, aztán megy, és kiszolgálja őket. S ha a második őrváltáskor vagy a harmadik őrváltáskor jön, és így találja őket, boldogok azok a szolgák. Azt is tudjátok meg: ha tudná a házigazda, hogy melyik órában jön a tolvaj, nem engedné betörni a házába. Ti is legyetek készen, mert amelyik órában nem is gondoljátok, eljön az Emberfia.'' Péter ekkor megkérdezte: ,,Uram! Nekünk mondod ezt a példabeszédet, vagy mindenkinek?'' Az Úr így válaszolt: ,,Mit gondolsz, ki az a hű és okos intéző, akit az úr a házanépe fölé rendel, hogy idejében kiadja részüket az élelemből? Boldog az a szolga, akit ura ebben a munkában talál, amikor megérkezik. Bizony, mondom nektek: minden vagyona fölé rendeli őt. De ha ez a szolga azt mondja magában: ,,Késik az én uram'', és verni kezdi a szolgákat és szolgálókat, eszik-iszik és részegeskedik, megjön annak a szolgának az ura azon a napon, amelyen nem várja, és abban az órában, amelyet nem ismer. Kegyetlenül megbünteti és a hűtlenek sorsára juttatja. Az a szolga pedig, aki ismerte ura akaratát, de nem hajtotta végre azt és nem cselekedett akarata szerint, sok verést fog kapni. Aki pedig nem ismerte, és úgy tette azt, amiért büntetést érdemel, kevesebb verést kap. Mert attól, akinek sokat adtak, sokat fognak követelni, és attól, akire sokat bíztak, többet fognak számon kérni.

A talán szokatlanul is hosszú evangéliumrészlet három szakaszra osztható.
Az első, mely expressis verbis bíztatást tartalmaz, kifejti, hogy Isten szeret. A második szakasz tartalmazza azt a felsorolást, amivel "viszonozni lehet" ezt a szeretetet, amit Isten elvár az Őt szeretőktől. A harmadik szakasz ennek az ellentettje, és elmondja a hűtlen szolga "jutalmát".
Az alkalmi olvasó itt kapja fel először a fejét, amikor azt olvassa, hogy tudatlanul is lehet vétkezni, nem ismerve (írásban, a hittanóráról) a bűn egyháztani megfogalmazását. Vajon mit mond erre a struccpolitika: ha nem látom nincs is? Kevesebb-több mondja Jézus az egyes esetekben, s ezt Isten mondja ki.
A Bibliát hűségesebben forgató filosz most szerencsés: a sorok között eldugva egy különös bíztatást fedezhet fel. A tartalom kapcsolódik az elmúlt vasárnap evangéliumához, mely kimondva-kimondatlanul arra szólít fel, hogy az élet végességének tudatában éljünk. Itt Jézus és az evangélista egy olyan szót használ, melyet már tartalmában "foglalt". Lefoglalták azt az időben korábban keletkezett bibliai részek: őrváltás.
(Zsolt 90,4) Mert ezer év előtted annyi, mint a tegnapi nap, amely elmúlt. Vagy annyi, mint egy éjjeli őrállás.
Kedves ismerősömmel beszélgettünk erről-arról. Szóba került a katonaság, az őrség és az ezzel kapcsolatos élmények. Ahelyett, hogy eszetlenül nosztalgiáznánk, egy katonaviselt ember örökre megtanulta, hogy milyen hosszú is tud lenni egy éjszakai őrség, s végülis hogyan elröppen. Akár az élet - hasonlítják össza a Biblia "szerzője" és leírói. Amikor ez a fogalom újra előjön, biztos lehet az olvasó abban, hogy valamiképpen a megélt idő paradoxonát feszegeti. Bármennyire hosszúnak tűnik néha a megélt élet, alapvetően rövid, érdemes tehát várakozni, éberen várakozni. S ez a gondolat visszaköszön többször is az egyházi évben, talán éppen annyiszor, hogy egy idő után, az életévek szaporodásával természetes módon megfogalmazódjék, mint konklúzió a bűnbánat szükségességének gondolatával és gyakorlatával együtt.
- DI -