Tartsonvelünk zárszó a margóra
Sziget Fesztivál 2007
2007. augusztus 14., kedd

A keddi nappal véget ér a Sziget fesztivál, egy utolsót pörgünk, látunk vizes melleket és eszünk kürtöskalácsot Ezúttal egy igazi XXI. századi cikkel jelentkezünk, kattintson bátran bárhova.

Délután felhív Viktor, egy régi munkatársammal, akivel nyolc évvel ezelőtt, 2000-ben együtt voltam a Szigeten, még mint kezdő szigetlakó. Együtt sátoroztunk a Nagyszínpad és a bejárat között (ott most a Pöttyöző van), a Sziget északi része felé (oda épült a party aréna). Most készül kimenni Ausztráliába hosszú évtizedekre, de ez nem gátolja meg abban, hogy a Szigetről készüljön. Mondom neki is azt, amit a többi ismerősömnek: elmegy ez a Sziget fesztivál, de – ha csak a fesztivált nézzük -, akkor nem lenne benne semmi extra. Számomra idén az adja meg a különleges ízt, hogy egy barna hajú lány kezét markolhatom minden nap, állandóan, mellettem... Maradva a nosztalgikus életérzésnél eljutunk az Alvin és a mókusok koncertjére. (Mi ez? Klikk ide.) Régen kitettem a mobilomat koncert előtt, kifacsartam a pólómat a koncert után, most csak koktélos vödörrel a kezemben álldogálok, és élvezem a régi slágereket. A soproni Méhek koncertje érdekes, bár abban is vannak nosztalgikus számok. (Mi ez? Klikk ide.). Méhes Csaba és Hargitai Gábor három emberrel egészítette ki duettjét, így még nagyobb teret kapnak az érdekes hangzások.

A Luminárium varázslatos birodalma...

...a színek világa

Közben eljutunk a Luminárium-ba is. (Mi ez? Klikk ide, de kérem kapcsolja ki a hangot!) Kérdésemre Mayer Gábor, a Luminárium projekt vezetője elmondja, hogy már a hatodik éve vannak kint a Sziget fesztiválon, idén a korábbi nagy érdeklődésnek köszönhetően három órával növelték a yitva tartási időt, így napi 1500-1800 látogatót tudnak fogadni mi is a Luminárium? Egy áttetsző "izé", amelyben a különleges fényáteresztő képességű műanyagból kézi munkával készített falakat – anyaguk egy milliméternél is vékonyabb - a befújt levegő nyomása tartja a helyükön. Saját elmondásuk szerint: "Építészet, mivel ez egy épület, amiben az emberek járnak-kelnek. Festészet, mivel színekkel és azok keverékével borítják a műalkotásokat. Performansz, mivel a benne szereplő emberek, a látogatók nélkül értelmetlen. Ugyanakkor egyik sem. Egy biztos, művészet."

Három mókus szaladgál

Napnyugtakor rajzanak a Méhek

A Nagyszínpadon ma amerikai nap van. Betegség miatt sajnos elmarad Chris Cornell fellépése, de játszik az Eagles of Death Metal (nevükkel ellentétben nem kemény metálzenét), a Juliette and the Licks (erről mi lemaradunk) valamint a The Killers. Utóbbi teljesen elfogadható zenét. (Mi ez? Klikk ide.)

Kéz a kézben

Az utolsó napi emberforgatag tovább ránt minket, északtól egészen a legdélebben lévő pontig: a metálsátorban fél órás késéssel lép fel a finn Hanoi Rocks (Mi ez? Klikk ide.), valamint a svéd Hammerfall (Mi ez? Klikk ide.). Mindegyiken vagy öt percet vagyunk. Hasonló mennyiségű időt töltünk a Sziget legészakibb pontján, a világzenei színpadnál, a szintén finn Varttina kórus előadását hallgatva. Közben eszünk kürtőskalácsot, találunk guargumis üdítőitalt, kezünkbe felrobbanó valamit adó embereket, meg árusokat, meg mindent. Látunk egy hatalmas homokvárat, valamint az MTV (nem, nem a magyar, hanem a Music Television) gulyásvacsoráját. A Heaven Street Seven után a Hiperkarma lép fel. Az előbbi koncertjének csak a végére érünk oda, így lemaradunk a régi nótáról (Mi ez? Klikk ide.) , de a Hiperkarmát végignézzük. (Mi ez? Klikk ide.).

Hol vár állott...

Látjuk, ahogyan elkezdik bontani a nagyszínpadot. Az, hogy anyagilag milyen volt az idei Sziget, csak néhány nap múlva fog kiderülni. [Szerda délelőtti sajtóinformációk szerint a Sziget szervezői 80 milliós mínusszal zárták az idei fesztivált. A hiány az egyik szponzor visszalépésének, az állami támogatás visszamondásának és a hétvégi esőzések miatti sártenger felszárítására rendelt homokmennyiségnek köszönhető.] Azt viszont elmondhatjuk, hogy mi jövőre is visszanézünk. Ha más nem, a nosztalgia kedvéért. A Sziget Fesztivál 2007 ezennel véget ért. (Mi ez? Klikk ide.)

Bacsárdi László

Fotó: Jambrich Melinda

Videók: Youtube