CyberPress
közéleti magazin
cyberpress@sopron.hu
2024. december 3., kedd, Ferenc napja


Irodalmi Kávéház

Intranet Galéria

Apróhirdetések

Képeslapok

Soproni Képindex

Polgármesteri Hivatal

ZÓNÁK
Főoldal
Lapszemle
  Lapszemle
Kultúra
  KultúrVáros
  Lélektől lélekig
  SzínházVilág
  Soproni Ünnepi Hetek
  Borváros
Regionális kulturális programajánló
  Színház
  Kiállítás
  Rendezvények
  Hangverseny-Zene
Cyber Kurír
  Hírek - események
  Szomszédvár - Régió
  Soproni Snassz
Európai Unió
  EU
Cyber hírek
  Közélet
  SopronMedia
  Városháza
  Sport
Szórakozás
  Fesztiválgájd
  HangFal
  Mi1más
  Diákélet - diákszáj
  ViccGödör
Gazdaság
  Kereskedelmi és Iparkamara
Sport - szabadidő
  Sportcentrum
  Száguldó Cirkusz
Tudomány-technika
  Űrvadász
  Egészség
Környezet
  Borostyán
  Egészség

Hírek - események  

A felújított 17-18 századi evangélikus sírkőtár várja látogatóit

A sírkőgyűjtemény kapcsán nem csak a művészeti értékről, a szakszerűségről, a dokumentumértékről, példamutató elődökről kell szólni, hanem tisztelettel és kegyelettel azokról, akiknek az elhunyt személyén keresztül nyerünk bepillantást a korabeli város közéletébe, sőt a magánéletük színtereibe is.

Sopronban, a Deák téri Lenck-villa kertjében a téglafal és az ódon kőből rakott városfal mentén sorakoznak azok a síremlékek, amelyeket a város régi evangélikus temetője őrzött meg.
A régi sírkert a Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnázium mögött terült el. A 20 század elején, amikor a sírkertet felszámolták, a város műkedvelő kutatói (Bünker Raynald néprajzkutató, Payr Sándor evangélikus lelkész és Rach Ferenc), a temetőfal mentén álló, több évszázados polgári és nemesi síremlékek megmentését tűzték ki célul. E nemes vállalkozásnak köszönhetően kerülhettek az emlékek jelenlegi helyükre. Nagy kincse ez a gyűjtemény a városnak, de nem csak a helytörténet miatt jelentős, hanem a magyarországi 17-18 kőszobrászatban is jelentős helyet foglal.
A fertőrákosi vagy szentmargitbányai homokkőből faragott síremlékek monumentális jellegűek, reprezentatív felépítésűek, gazdag és finoman kidolgozott ornamentális díszítésekkel rendelkeznek. A későreneszánsz, barokk díszítő motívumokat, a címereket, feliratokat a soproni kőfaragó céh mesterei elsősorban német minták alapján készítették. Hasonló faragott ornamentika jelenik meg Sopron épületszobrászatában, a régi lakóházak homlokzatán.

Lényegesek a sírfeliratok. Magyar fordításuk a kövek melletti táblákon találhatók. A szövegek igényes stílusa, intimitása figyelemreméltó.
A feliratok által betekinthetünk a 17-18. században itt élt polgárok, vagy betelepült nemesi családok életébe, az őket gyászolók fájdalmába. Bepillantást nyerhetünk az elhunyt személyén keresztül a korabeli városi, közösségi és magánélet színtereibe.
A sírköveken túlnyomó részt Kanzleitschrift, gót betűs írást használnak. Latin nyelvű szövegek a szellemi elit sírtábláin olvashatóak.

A kiállítást Firtl Mátyás megyei alelnök nyitotta, Sopron nevében Abdai Géza alpolgármester köszöntötte a megjelenteket.

Szakmai bevezetőt Galavics Géza, a MTA Művészettörténeti Kutatóintézet osztályvezetője mondott.



Firtl Mátyás ünnepi megnyitója

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A Győr-Moson-Sopron Megyei Önkormányzat nevében tisztelettel és szeretettel köszöntöm Önöket ezen a mai ünnepen.

Mindenképpen ünnep ez a mai nap, mert minden olyan esemény, amely az értékmentésről szól, ezért ünnepnek számít. Annál is inkább így van ez, mert ez esetben a megmentett értékek valójában is közkinccsé válnak, mindenki számára megtekinthetővé, tanulmányozhatóvá.
A múzeumkert evangélikus sírkőgyűjteménye a magyarországi kultúrtörténetnek a maga nemében egyedülálló kőszobrászati emléke, másfél évszázad stíluskorszakait őrizte meg, a történelmi Magyarország síremlék-művészetében egyedülálló módon.
Meggyőződésem, hogy a múlt emlékei meghatározó és mással nem helyettesíthető forrásai, dokumentumai egy-egy közösség azonosságtudatának, sarkkövei a tradicionális nemzeti értékrendnek. A múlt lehetőséget kínál arra, hogy a múltunkból hozott tőkét a jövőre fordítsuk. A mai alkalom ennek a szándéknak a megvalósulása.
Az a tőke, az az érték-töltet, amit a Lenck-villa kertjében megnyíló 17-18. századi evangélikus sírkőtár magában hordoz, egyaránt gazdagítja a várost, a megyét, a magyar és az egyetemes művelődéstörténetet.
Egyidejűleg felel meg a szakszerűség, a tudományos megalapozottság, a korszerűség és a látványosság igényeinek, úgy, hogy közben többgenerációs közművelődési feladatokat lát el.
Egyszerre lokálpatrióta és egyszerre önazonosságunk reprezentációja.
Hogy milyen jegyek és tények által, annak elemzését a következőkben a szakember hivatott elmondani.
A mai napon mindenképpen meg kell említeni azokat a kutatókat, akik a 20. század elején a régi, Evangélikus Gimnázium mögötti sírkert felszámolásakor a több évszázados polgári és nemesi síremlékeket megmentették. Bünker Raynald néprajzkutató, Payr Sándor evangélikus lelkész és Rach Ferenc valamikori szándéka és nemes tette is beteljesedik ma.
Az örökség méltó megbecsülése, az értékek megmentése és közkinccsé tétele, az utókor tisztelete és az ebben viselt felelősség teljesedik ma be.
És fontos, hogy a valamikori, Sopronban menedéket nyert egyházi emberek, nemesek, főúri adományozók, tudósok, iskolarektorok, iparosok, a várost szolgáló polgármesterek több évszázaddal ezelőtti élete, követendő példája is feltárul itt.
A már említett érték-töltethez ezzel kapcsolatban hozzáad az a két kiadvány, amely a népszerűsítést, az ismeretterjesztést szolgálja. Nevezetesen a Győr-Moson-Sopron Megyei Önkormányzat támogatásában megjelent, ,,Evangélikus síremlékek Sopronban” és a ,,Messziről jött Jakab, avagy egy kőfaragó legény tanulóévei Sopronban” című kiadványok.
Ezek a felnőtt-, illetve a kisiskolás korosztályok számára nyújtanak nagyon életszerű tárlatvezetést, ahhoz, hogy a sírkőtár értékei érthetővé, értékelhetővé, tanulságossá váljanak; hogy a több mint 300 évvel ezelőtti emlékművekhez, azokhoz, akik állították őket, és azokhoz is akiknek állították közelebb kerülhessünk tudásban, ismeretanyagban.

A 17-18 században itt élt polgárok, vagy betelepült nemesi családok életébe tekinthetünk be, mint például Sowitsch Kristóf volt, aki 40 évet töltött evangélikusi lelkészi hivatásában, vagy Egg báró, aki adományából elkészülhetett az egykori evangélikus templom oltára, vagy Gensel János, aki az orvoslás tudományát a külföldi akadémiák által elismerten művelte, és akinek szülőháza a mai Fő téri patikamúzeum. Felidézhetjük azt is, hogy kik voltak, és mit tettek Grad György (1613-1685), Reichenhaller Ricárd (1638-1694) Dobner Ferdinánd (1659-1730) a város szolgálatában álló polgármesterek, és a példakép: a városépítő Lackner Kristóf, akinek márvány síremléke – töredékében ugyan – de szintén segít a múlt értékeihez mérni a jelent.

Tisztelt Megjelentek!

A Győr-Moson-Sopron Megyei Önkormányzat ígéretéhez és kötelességéhez híven fontosnak tartja az értékmentés nemes munkáját.
A jelenlegi körülmények között részünkről nem marad más, mint, amit eddig is tettünk, teszünk, és tenni fogunk: minden körülmények között és ellenére dolgozunk.
Ennek a kitartó munkának az eredményeképpen 2006-ban a Győr-Moson-Sopron Megyei Önkormányzat sikeres pályázattal 27.000.000 Ft támogatást nyert a szakminisztériumtól, melyet 3.000.000 Ft önrésszel egészítettünk ki.
Ugyancsak 2006-ban az Nemzeti Kulturális Alaptól további sírkövek restaurálására 550.000 Ft-ot nyertünk, amihez 500.000 Ft önrészt biztosítottunk. Mert úgy tartjuk: Kötelességünk a múlt értékeinek feltárása, helyreállítása, megőrzése, közkinccsé tétele.

Köszönöm mindazoknak a munkáját, a támogató segítségét, akik hozzájárultak a sírkőtár felújításához.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A sírkőgyűjtemény kapcsán nem csak a művészeti értékről, a szakszerűségről, a dokumentumértékről, példamutató elődökről kell szólni, hanem tisztelettel és kegyelettel azokról, akiknek az elhunyt személyén keresztül nyerünk bepillantást a korabeli város közéletébe, sőt a magánéletük színtereibe is, abba az intimitásba, amelynek ezúttal – sírkövekről és feliratokról lévén szó – az elmúlás is része.

Ezért a mai megnyitót egy nagyon emberi és esendő, ugyanakkor megszívlelendő üzenettel ajánlom Önöknek, amely a törvényszerű elmúlást az örökkévalóság fénykörébe helyezi egy 1680-as évekbeli sírkőről: ,,Elszáll az idő, eljön a vég, Ó ember helyesen cselekedj, Istent féld!”



Abdai Géza alpolgármester köszöntője:

Kedves Képviselő Úr, Tisztelt Egybegyűltek, Kedves Soproniak!

Örömmel állunk itt, a Lenk-villa kertjében, ebben az ünnepi órában.
Büszkeséggel eltelve állunk meg egy rövid időre, megakasztva rohanó napjaink zsúfolt perceit, hogy elcsendesedve, emelkedett lélekkel emlékezzünk.
Emlékezzünk, hiszen a történelmi Magyarország síremlék-művészetében is egyedülálló evangélikus sírkőgyűjtemény között vagyunk. Ezt a sírkőgyűjteményt most ismét teljes pompájában láthatjuk. A közel 50 sírkő több mint másfél évszázad művészetét, a hajdani soproni kőfaragók mesterségbeli tudását, igényességét mutatja be, úgy elhelyezve, ahogyan azok a valamikori Erzsébet utcai temetőben, eredeti helyükön álltak.

A temető-felszámolás, a háborús sérülések és az idő vasfoga a több mint kilencven esztendő alatt megviselte a páratlan műemlék-együttest. Mára befejeződött a teljes rekonstrukció, aminek terhét levette a város válláról a fenntartó, a Győr-Moson-Sopron megyei Önkormányzat.

Elsőként Firtl Mátyás képviselő úrnak, a megyei közgyűlés alelnökének tartozunk köszönettel, hogy sürgette az emlékhely-rekonstrukciót! Köszönet a megyének, hogy a szaktárcához benyújtott pályázathoz komoly anyagi és erkölcsi támogatást adott!
És természetesen, nem utolsó sorban, köszönettel tartozunk azoknak a szakembereknek, muzeológusoknak, akik a korábbi állagmegóvásokban és a teljes felújítási tervben részt vettek!
Közös munkájuk gyümölcsét láthatjuk most: a megszépült kőszobrászati emlékeket, az őket befogadó felújított falakat, a parkosított kertet.
Közös munka eredményét, melynek nyomán e közös nemzeti kincsünk, kulturális örökségünk, az Evangélikus sírkő-tár ismét teljes pompájában fogadhatja a látogatókat, itt, Sopronban.
A jó ügy érdekében megszületett közös akarat és a tettek megmutatják, hogy megyénk össze tud fogni városunkkal, s hogy a nemes cél előbbre való helyi érdekeknél. Megmutattuk, hogy az országos politikai viharok és a komoly gazdasági nehézségek közepette is tudunk teremteni, értékeket menteni! Egymásra utalva, összefogva…
Remélem, hogy ez az együttműködés a továbbiakban is megmarad, hiszen van feladatunk még bőven Sopronban és a régióban egyaránt! Így lesz szebb városunk, értékesebb régiónk és ezzel teljesebb megyénk is.
Hiszem, hogy Sopron, Hazánk műemlékekben leggazdagabb vidéki városa arra is hivatott, hogy bemutassa őseink életét, kultúráját, miközben a XXI. századi város éli mindennapjait. Ezekben a mindennapokban sem feledkezhetünk meg hajdanvolt mestereinkről, a valamikor itt élő polgárokról, eleinkről.
A temető mindig a kegyelet és az emlékezés helye. Itt, a múzeumkert sírkövei között, miközben gyönyörködünk a csodálatos faragványokban, gondoljunk hálás szívvel mindazokra, akik városunkat felépítették, éltették, s olyanná tették, amire ma is büszkék lehetünk!
Mindezt az értéket nekünk, utódoknak kötelességünk megőrizni, és tovább örökíteni a jövendő nemzedékekre. Ez a mi felelősségünk!

Köszönöm ismételten mindazoknak, akik ebben a felelősségben osztoztak velünk, akik segítettek, s mindazoknak, akiknek a munkája nyomán ismét gazdagodott városunk!




2007. szeptember 16., vasárnap 22:03


címlap zóna archívum




© 1999-2007, Internet Sopron Egyesület