2007. szeptember 12-én kelt levelében Miniszter Úr kétségét fejezte ki a 2007. szeptember 10-én, az Országgyűlés őszi ülésének nyitónapján elmondott napirend előtti felszólalásom egyes megállapításainak pontosságát illetően. Engedje meg, hogy a levelében foglaltakra az alábbiakban válaszoljak.

Beszédemben – ellentétben a Miniszter Úr által említettekkel – nem csupán az október 23-án, hanem a már szeptemberben is elkövetett sÚlyos rendőri jogsértésekkel foglalkoztam. Kifogásoltam, hogy a megindult nyomozások igen nagy hányada nem jut el a vádemelésig, mert az elkövetőket nem tudja azonosítani az ügyészség, s ebben a rendőrség egyáltalán nem együttműködő. Kifejeztem aggodalmam, hogy sok ismeretlen tettes, az elkövetők több mint nyolcvan százaléka büntetlenül marad.

Miniszter Úr a levelében az ismeretlen tettesek azonosíthatóságára vonatkozó arányt pontatlannak, a forrásukat pedig megbízhatatlannak minősíti, és azokkal szemben más adatokat ismertet. Felhívom Miniszter Úr figyelmét a Fővárosi Főügyészség és a Budapesti Nyomozó ügyészség 2007. szeptember 13-án tartott közös sajtótájékoztatóján elhangzottakra, valamint az ezzel kapcsolatos ügyészségi nyilatkozatokra. Ezek szerint a szeptemberi és októberi tÚlkapások miatt 204 büntető eljárás indult ismeretlen rendőrök ellen, és ezekben az ügyekben, lassan egy évvel az események után, mindössze 39 személy ellen tudott az ügyészség vádat emelni. Az általam becsült egyötödös arány tehát egybevág az ügyészség adataival. Az ügyészség által ismertetett tények szomorÚ cáfolatai Miniszter Úr azon megállapításnak, miszerint az adatok és az eljárások tapasztalatai nem adnak okot arra a feltételezésre, hogy az elkövetők jelentős része büntetlenül marad. Az ügyészségi adatok közzététele után ez nem csupán feltételezés, hanem tény, az alkotmányos jogállam sÚlyos sérelme.

Miniszter Úr kritikával illeti azt a kijelentésemet is, hogy a rendőrség nem együttműködő a jogsértések tisztázása során. Ezzel kapcsolatban megint csak az ügyészség közlésére hívom fel a figyelmét, mely szerint az azonosításhoz szükséges szinten, tehát az alegységek parancsnokaitól és a műveletekben részt vevő rendőröktől nem kapott megfelelő segítséget a nyomozó hatóság. A rendőrségbe vetett bizalom csak akkor állítható helyre, ha az állomány nem tűri meg maga között a jogellenességet. Annak fedezése nem bajtársiasság.

A felső rendőrségi vezetők együttműködése üdvözlendő, de sajnos nem elegendő. Vajon segítség-e „a rendőrök azonosítására alkalmas fényképének” megküldése, amikor sisakot, az alatt sok esetben símaszkot viselő, vagy maguk elé plexi pajzsot tartó személyek kiléte az ilyen arcképek alapján felismerhetetlen? épp ezt a felismerhetetlenséget kell ellensÚlyoznia az azonosító jelvény viselésének, amelyet azonban jogellenes módon, feltehetően utasításra nem viseltek a rendőrök. A vezetők felelősségének tisztázása és a következmények levonása ezért szintén feltétele a bizalom helyreállításának, amelyre nagy szükség volna.

Tisztelt Miniszter Úr!

Miniszter Úr levelében közösséget vállal a feladatait jogszerűen ellátó rendőrséggel és mindazokkal a rendőrökkel, akik esküjüknek megfelelően életük és testi épségük kockáztatásával óvják a köztársaság rendjét és biztonságát. Biztosíthatom, hogy köztársasági elnökként én is teljes mértékben támogatom a rendőrséget feladatai törvényes ellátásában. Meggyőződésem, hogy a jogsértések felderítése és a felelősség megállapítása nem akadályozza, hanem segíti a rendőrséget abban, hogy a jogállamot a jogállam eszközeivel védje, és élvezze az ehhez szükséges közbizalmat. Ezért kérem, hogy a rendelkezésére álló jogi és politikai eszközökkel segítse elő a rendőri túlkapások maradéktalan kivizsgálását.

Budapest, 2007. szeptember 17.

üdvözlettel:

Sólyom László

címlap

zóna

archívum