CyberPress
közéleti magazin
cyberpress@sopron.hu
2024. március 28., csütörtök, Gedeon, Johanna napja


Irodalmi Kávéház

Intranet Galéria

Apróhirdetések

Képeslapok

Soproni Képindex

Polgármesteri Hivatal

ZÓNÁK
Főoldal
Lapszemle
  Lapszemle
Kultúra
  KultúrVáros
  Lélektől lélekig
  SzínházVilág
  Soproni Ünnepi Hetek
  Borváros
Regionális kulturális programajánló
  Színház
  Kiállítás
  Rendezvények
  Hangverseny-Zene
Cyber Kurír
  Hírek - események
  Szomszédvár - Régió
  Soproni Snassz
Európai Unió
  EU
Cyber hírek
  Közélet
  SopronMedia
  Városháza
  Sport
Szórakozás
  Fesztiválgájd
  HangFal
  Mi1más
  Diákélet - diákszáj
  ViccGödör
Gazdaság
  Kereskedelmi és Iparkamara
Sport - szabadidő
  Sportcentrum
  Száguldó Cirkusz
Tudomány-technika
  Űrvadász
  Egészség
Környezet
  Borostyán
  Egészség

Lélektől lélekig  

Befogadni

Lk 19,1-10 Ezután bement Jerikóba és áthaladt rajta. Ekkor íme, egy Zakeus nevű férfi, aki a vámosok feje volt és gazdag, szerette volna látni, hogy ki az a Jézus, de nem tudta a tömeg miatt, mert alacsony termetű volt. Előre futott tehát, felmászott egy vadfügefára, hogy lássa őt, mert arra kellett elmennie. Amikor Jézus arra a helyre ért, fölnézett, meglátta őt, és ezt mondta neki: ,,Zakeus! Jöjj le hamar, mert ma a te házadban kell megszállnom.'' Erre az sietve lemászott, és örömmel befogadta. Akik ezt látták, mindannyian zúgolódva mondták: ,,Bűnös embernél száll meg!'' Zakeus azonban odaállt, és azt mondta az Úrnak: ,,Uram, íme, vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakit valamiben megcsaltam, négyannyit adok helyette.,, Jézus azt mondta neki: ,,Ma üdvösség köszöntött erre a házra, hiszen ő is Ábrahám fia. Az Emberfia ugyanis azért jött, hogy megkeresse és megmentse, ami elveszett.''

A Zakeus-történet hálás anyag a megtérés "mechanizmusáról" napi bontásban igehirdetést-lelkigyakorlatot tartóknak. Minden lényeges mozzanatot magába foglal, azokon "csak" végig kell mennie a delikvensnek és - ha dönt - máris "Ábrahám fiává", a megsokasodott, üdvösségre vezetendő nép gyermekévé válhat.
Amikor erre nincs helyünk és lehetőségünk, nem marad más, mint egyetlen egyet kiemelni a pillanatok közül, és azt egy picit körüljárni.
Most a "befogadás" pillanatokból álló sorozatára szeretnék a jelen ismeretében egy-két megjegyzést tenni. Azon gondolkodom, hogy a sok tekintetben tömörített, kifejtésre váró evangéliumban miért van egyáltalán benne az a külön mondat: "Erre az sietve lemászott, és örömmel befogadta." Hát nem erre várt? Nem ezt szerette volna? Nem ez hiányzott igazán az életéből? Nem ennek reményében vagy reménytelen kívánatában mászott fel a fára? Dehogynem! Akkor nem egyetlen elsöprő lendület vajon ez a befogadás? Nem tekinthető egyszerűen azzal megvalósultnak a dolog, hogy Jézus "kijelöli" Zakeust a többi bámészkodó közül?
Ha ilyen automatikusan "működnének" az Isten megközelítésének az eseményei, nem valószínű, hogy hitetleneket találnánk a Földön. Hogyan is nevezzük azt a fékrendszert, mely olyan sokakat odaköt a fához, nem engedi őket "lemászni" annak ellenére, hogy ők is ott vannak Zakeus mellett a jerikói utat szegélyező lombok közt? Nevezzük kísértőnek, szabad akaratnak, vagy keressünk valami modernebb kifejezést, amivel új imázst kölcsönöz magának a gonosz?
Nem vagyunk egyedül, vagy ha úgy tetszik, nem édes-kettesben éldegélünk az Istennel, aki szándékosan, a nagykorúság helyes döntésének ajándékával együtt ajánlotta fel a kétkedés és a bizonytalanság lehetőségét az embernek. Majdnem "adomány"-t írtam, hiszen kevés dolog tartozik annyira hozzá az emberi méltósághoz, mint a körültekintő és alapos kétkedés után hozott döntés. Bárcsak ilyen nagylelkű lenne minden művészeti-politikai mérlegelés! A valóság látszata szerint egyre több a nyitva hagyott ajtó a szépirodalmi művek, média-produktumok végén. Ezzel együtt azonban az ismeretek nélkül tengődő és lutri módjára választók száma is növekszik.
Erős a gyanúm, hogy Zakeus választása - minden kísértés ellenére - sokkalta szilárdabb volt, mint pl. iskolarendszerünk átlagra méretezettnek mondott, de messze alatta teljesítő oktatása-nevelése. Az ismeretek továbbadása, a vallomás vagy misszió ezért, az emberi méltóság teljességéért kötelessége minden szentnek egy egész életen át.
- DI -



2007. november 04., vasárnap 07:40


címlap zóna archívum




© 1999-2007, Internet Sopron Egyesület