Lk 21,5-19 Amikor néhányan megjegyezték a templomról, hogy milyen szép kövekkel és fogadalmi ajándékokkal van díszítve, ő így szólt: ,,Jönnek majd napok, amikor mindezekből, amit itt láttok, nem marad kő kövön, amelyet le ne rombolnának.'' Erre megkérdezték őt: ,,Mester! Mikor fognak ezek bekövetkezni, és mi lesz előtte a jel?'' Ő pedig így szólt: ,,Vigyázzatok, nehogy félrevezessenek benneteket! Mert sokan jönnek az én nevemben, és azt mondják: ,,Én vagyok'', és: ,,Elérkezett az idő''; de ti ne menjetek utánuk. Mikor háborúkról és lázadásokról hallotok, meg ne rémüljetek; ezeknek előbb meg kell történniük [Dán 2,28]; de ez még nem a vég.'' Azután ezt mondta nekik: ,,Nemzet nemzet ellen támad, és ország ország ellen. Nagy földindulás lesz több helyen, dögvész, éhség, rettentő tünemények és nagy égi jelek. Mindezek előtt pedig kezet emelnek rátok és üldözni fognak titeket. Átadnak benneteket a zsinagógáknak és börtönbe vetnek. Királyok és helytartók elé hurcolnak titeket az én nevemért. Alkalom lesz ez számotokra, hogy tanúságot tegyetek. Véssétek hát szívetekbe: ne gondolkodjatok előre, mi módon védekezzetek. Mert olyan szájat és bölcsességet adok majd nektek, amelynek egyetlen ellenfeletek sem tud ellenállni vagy ellentmondani. Kiszolgáltatnak titeket szüleitek és testvéreitek, rokonaitok és barátaitok, és közületek egyeseket halálra adnak. Gyűlöletesek lesztek mindenki előtt az én nevemért, de egy hajszál sem vész el a fejetekről. Állhatatossággal fogjátok megőrizni lelketeket.

Ha világunknak jelzőket keresek magamban, akkor a hiszékenység jelzője mellett a "begyűrűző" idióciák között az első az apokaliptikus, a végítéletre váró, a mindent arra vonatkoztató. Hogy ez az eredetiben tulajdonképpen érett és megfontolt alapállás miért idióta, arra éppen a mai evangélium adja meg a választ, mely maga is egy valószínűleg több beszédből összeszerkesztett apokaliptikus beszéd. Ahogyan a figyelmeztetés is elzúg ennyi idő múltával a fülek mellett ("Vigyázzatok, nehogy félrevezessenek benneteket! Mert sokan jönnek az én nevemben"), úgy jelentősen megfakul a világvége leírás korábban mindent elfakító világkatasztrófa képe is.
Ugyan kérem, kinek van arra fantáziája, hogy Nagasaki és Hirosima "bemutatója" után fényesebbet és üszkösebbet képzeljen el a Földön? Sőt, a scifi-k bolygómegsemmisítő erőinek látványa után meglepetést keltsen, ha éppen magát a Földet pusztítjuk el, úgy, zusammen? Ki tudna a mai evangéliumhoz emberileg illőbb szimbólumot találni, mint "Zéró-pont" épületeinek helyén pusztán megmaradó égbe szökő fényt?
A krisztusi apokaliptikus kép ereje nem önmagában van, valószínűleg az egészen a középkor végéig ható látvány-leírás csak másodlagos része az egyházi év egészébe simuló ünnep evangéliumának. Ha csak egy hétre előre nézünk, és összekapcsoljuk Krisztus Király egyházi év és emberi élet-befejező látványával, akkor fogja meg az embert az önmagát meghaladható spirál kozmikus fogalma. Aki talán mindenen tud valamit ferdíteni, de a saját sorsát, végsősoron a döntést csak igenekkel és nemekkel, nem csak saját erejéből, nem furfangosságával tudja "kicsikarni".
Istennek egész létünkért és létbentartó jelenlétéért hálával tartozunk, de az igazi kegyelem az az élet, amire az isteni bölcsesség tesz alkalmassá és képessé bennünket. Olyan teljesség fokán és minden torzíthatóságtól mentesen, mely félelmetesebb minden pusztító képnél és örvendetesebb minden kis - sötétbe vetett - fénysugárnál.
Így, mintegy örökmécsként perzisztáló világosságból léphetünk be az advent pislákoló csillagfényébe. Semmiféle külső világosság nem tudja megtartani bennünk a fényt a bizonyosság Isten-képe nélkül, bionyítékként arra, hogy másként nem is lehetett volna.
- DI -