CyberPress
közéleti magazin
cyberpress@sopron.hu
2024. március 29., péntek, Aguszta napja


Irodalmi Kávéház

Intranet Galéria

Apróhirdetések

Képeslapok

Soproni Képindex

Polgármesteri Hivatal

ZÓNÁK
Főoldal
Lapszemle
  Lapszemle
Kultúra
  KultúrVáros
  Lélektől lélekig
  SzínházVilág
  Soproni Ünnepi Hetek
  Borváros
Regionális kulturális programajánló
  Színház
  Kiállítás
  Rendezvények
  Hangverseny-Zene
Cyber Kurír
  Hírek - események
  Szomszédvár - Régió
  Soproni Snassz
Európai Unió
  EU
Cyber hírek
  Közélet
  SopronMedia
  Városháza
  Sport
Szórakozás
  Fesztiválgájd
  HangFal
  Mi1más
  Diákélet - diákszáj
  ViccGödör
Gazdaság
  Kereskedelmi és Iparkamara
Sport - szabadidő
  Sportcentrum
  Száguldó Cirkusz
Tudomány-technika
  Űrvadász
  Egészség
Környezet
  Borostyán
  Egészség

Hírek - események  

Az 1944 december 6-ai bombatámadás évfordulóján

Sopron országgyűlési képviselője és a város vezetői a Deák téri II. világháborús emlékműnél adóztak a 63 évvel ezelőtti bombázás áldozatai emlékének.

2007. 12. 06.

1944. december 6-án sújtotta Sopron városát az első, hatalmas ember- és anyagi áldozatokat követelő bombatámadás.

Firtl Mátyás, Sopron országgyűlési képviselője, dr. Fodor Tamás polgármester és Abdai Géza alpolgármester a Deák téri II. világháborús emlékműnél koszorúzással és gyertyagyújtással adóztak a 63 évvel ezelőtti bombázás áldozatai emlékének.


Egy szemtanú visszaemlékezése Sopron egyik legtragikusabb napjáról

- Az amerikai légiflotta, bombázó- és kísérő vadászgépek ezekben az időkben naponta többször átrepültek a város fölött. A különböző olaszországi repülőterekről felszálló kötelékek gyülekező körletként a Fertő-tó hatalmas víztükrét használták a Wiener-Neustadt és Szilézia fontos ipari központjai felé irányuló manővereknél. A vészterhes napig 104 alkalommal jelezték a sivító szirénák a légiveszélyt és riadót, de a város nem esett át a tűzkeresztségen.

Hogyan éltek az emberek a városban, amely sűrű vasúthálózata miatt is bombázási célpontnak kínálkozott? A napi programnál - az élelmiszerek egyre nehezebb beszerzésénél, a barátok, rokonok felkeresésénél - egyéni stratégiát kellett kialakítani. Van-e útközben tűrhető óvóhely, mert a "zavaró repülés" jelzésre a város tökéletesen elsötétedett, a járművek leálltak. Az otthonából eltávozott esetleg órákon át idegen kapualjba szorult. A lakásokban állandó készenléti állapot volt: rádióhallgatással, a fürdőkád tele oltóvízzel, homok és lapát az ajtók előtt, meleg ruha és pokróc előkészítve. Légiriadók esetén mégsem szaladt mindenki az óvóhelyre vagy az udvaron kiásott futóárokba. Sőt, a házak udvaráról bámészkodók tekerték nyakukat az ég felé.


- 1944 december 6-án, szerdán délelőtt a Gömbös Gyula út 1. számú (ma Bajcsy-Zsilinszky út) házban voltam ismerőseimnél. Valamivel 10 óra után felbőgtek a jelző szirénák. Úgy 11 óra körül hallottuk a gépek zúgását, de nem mentünk az óvóhelyre. Lesétáltunk a mai Batthyány térre, hogy jobban lássunk. Egyszer csak a Károly magaslat irányából mélyebben érkező gépek tűntek fel. Valami megcsillant a napfényben, nyomban utána bombák süvítettek és hatalmas dübörgéssel robbantak. Rohantunk le a pincébe a ház összes lakójával. Egyik bomba közel robbant, mert a légnyomás leszakította a korlátot, és a lépcsők is elmozdultak. A házat megdobta a légnyomás, mint egy játékdobozt. Kiszolgáltatott volt mindenki abban a fél órában. "Isten kezében vagyunk" - gondoltuk valamennyien. Még halljuk a dübörgést, még élünk. Nem emlékszem, hogy megvártuk volna a légiriadó lefúvását. Az épülettől 30 méterre lévő kis transzformátor-házat érte találat, ennek a légnyomása pusztított a lépcsőházban. A szomszédos Borsmonostori utcába hat bomba csapódott. A Hunyadi utcai kereszteződésben lévő épület összeomlott, tíznél több halott volt a romok alatt.
A lakosság az utcákra tódult. Aki nem látott hozzá a romok kutatásához, az hazafelé igyekezett, hogy megnézze, mi van hozzátartozóival. Véresen, tépetten, szinte merev tekintettel, a szemhártyára fagyott rémülettel és irtózattal járták az emberek a várost. Szédelegtek a bombatölcsérek peremén, bukdácsoltak a széttépett lovak tetemén. Az emberek orrába csapott a feltépett, szabdalt föld szaga, az enyészet illata, a megbomlott csatornák szörnyű bűze.
A legfontosabb tennivaló az összeomlott házakban, pincékben szorultak életének megmentése, a tüzek lokalizálása, az eltorlaszolt utak szabaddá tétele volt.
Barátaimat keresve láttam, hogy a fő célpontokra, a pályaudvarokra zuhant a legtöbb - későbbi felmérés szerint - 78 darab 500 és 1000 kilós bomba. A légitámadás kegyetlen vésővel átszabta a belvárost is. A Szent György utcában hét ház dőlt romba, eltűnt a Templom utcai zsinagóga, a Fegyvertár utca egyes épületeiből kémények meredtek az égnek. A Várkerület nyugati oldalán elpusztult házak mögül előbukkant a középkori nagy bástya íve.

Az Orsolya tér súlyos károkat szenvedett, darabokra törött a tér közepén a Mária kút.
A december 6-i légitámadás halottait Németh Alajos vette számba. Könyvébe 310 nevet sorol fel, egyes kutatók szerint az elhunytak száma a sebesültek elhalálozásával jóval megemelkedett.
A nagy bajban megnyilvánult a soproni emberek segíteni akarása. Három nap alatt a város nagyobb részén helyreállt az áramszolgáltatás, megindult az autóbuszforgalom Sopron és a környező községek között, a vasúti forgalom egy hét múlva folytatódott.

A légitámadásból, mely irtózatosabb volt mindennél, végül is mindenki többet bírt elviselni, mint valaha is elképzelte számolt be a szörnyű eseményről Molnár László, egykori szemtanú.

(cyberpress.hu)



2007. december 06., csütörtök 22:47


címlap zóna archívum




© 1999-2007, Internet Sopron Egyesület