Mt 3,1-12 Azokban a napokban eljött Keresztelő János, és hirdette Júdea pusztájában: ,,Térjetek meg, mert elközelgett a mennyek országa.'' Ő az, akiről Izajás próféta beszél: ,,A pusztában kiáltónak szava: ,,Készítsétek az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit'''' [Iz 40,3]. Jánosnak teveszőrből volt az öltözete és bőröv a csípője körül, az étele pedig sáska volt és vadméz. Akkor kiment hozzá Jeruzsálem, az egész Júdea és a Jordán egész környéke. Megkeresztelte őket a Jordán folyóban, és megvallották bűneiket. Amikor pedig látta, hogy a farizeusok és a szaddúceusok közül sokan jönnek, hogy felvegyék a keresztségét, ezt mondta nekik: ,,Viperák fajzata! Ki tanított titeket menekülni a jövendő haragtól? Teremjétek hát a megtérés méltó gyümölcsét. És ne gondoljátok, hogy azt mondhatjátok magatokban: ,,Ábrahám a mi atyánk''. Mert mondom nektek, hogy ezekből a kövekből is képes az Isten fiakat támasztani Ábrahámnak. A fejsze már a fák gyökerén van. Minden fát ugyanis, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágnak és tűzre vetnek. Én vízzel keresztellek titeket a megtérésre, de aki utánam jön, erősebb nálam: a saruit sem vagyok méltó hordozni. Ő Szentlélekkel és tűzzel fog megkeresztelni titeket. Szórólapátja a kezében van már, és meg fogja tisztítani szérűjét: összegyűjti búzáját a magtárba, a pelyvát pedig olthatatlan tűzzel elégeti.''

Hogyan gondolta Izajás? A rettenetes szavak mestere, Isten gondolatainak tolmácsolója nyilván nem a magyar fordítás nyelvi finomságain és játékra való alkalmasságán törte a fejét, amikor a ,,A pusztában kiáltónak szaváról" beszélt. Keserű tapasztalataitól nem eshetett volna messzire a nyelvi játék gondolata, mely csupán egyetlen betűt elvéve az idézetből akár pusztába kiáltott szóról szólhatott volna.
Egyáltalán: mitől lehet megvédeni az embert? Amikor például csupán a karácsony fényéért egy harmaddal több hitellel terheli meg magát évről évre. Amikor ugyanekkor, ezzel párhuzamosan az előrejelzések a fizetőképes kereslet gazdasági alapjának csökkenéséről szólnak, most már mindkét parlamenti oldalon?
Ha Máté szóhasználatától és szándékától el is kell tekintenünk, amikor már a személyeskedés határát súroló támadást intéz a két zsidó társadalmi réteg ellen, azt nem tagadhatjuk, hogy az utolsó próféta, akit Jézus is minden ember között nagyon sokra tartott, időtállóan prédikált, nem szálltak el szavai sem a múltban sem az aktualitásvesztés ködében.
Amikor a saját értékrendünket összehasonlítjuk Jézuséval, vajon ki áll elől, ki a példakép? Kérdés ez még akkor is, ha a Mester egyetlen szóval sem mondta: ti is úgy tegyetek, ahogyan Ő.
Már az ünnepi előkészületekből is láthatjuk, hogy gyávák vagyunk mi az igazi változásokhoz, aligha merjük vállalni a személyreszabottságot. Ez így van még akkor is, ha ezzel azt a rendkívül egyedi, specifikus, milliárdok közül is teljesen egyénre szabott isteni tervet hagyjuk veszni, amit az Úr sejtjeinkbe, génjeinkbe álmodott, őssejtjeinkkel és minden körülménmyeinkkel együtt. A felfoghatatlan komplexben a csak sejthető nagyon egyénit, nagyon ránk méretezettet, ami nélkül nem olyan a világ. Pedig a Keresztelő példáján keresztül erről szól ez az ünnep.
Ennek a vállalásától válik olyanná a Föld, amelyen érdemes élni, mert Jézus éppen a Karácsonyban vállalta azt a csak Rá "tervezett" akaratot, amitől többé kevésbé mindannyian messze járunk, amiért annyira aktuális a Keresztelő szózata Adventben.
- DI -