CyberPress
közéleti magazin
cyberpress@sopron.hu
2024. március 29., péntek, Aguszta napja


Irodalmi Kávéház

Intranet Galéria

Apróhirdetések

Képeslapok

Soproni Képindex

Polgármesteri Hivatal

ZÓNÁK
Főoldal
Lapszemle
  Lapszemle
Kultúra
  KultúrVáros
  Lélektől lélekig
  SzínházVilág
  Soproni Ünnepi Hetek
  Borváros
Regionális kulturális programajánló
  Színház
  Kiállítás
  Rendezvények
  Hangverseny-Zene
Cyber Kurír
  Hírek - események
  Szomszédvár - Régió
  Soproni Snassz
Európai Unió
  EU
Cyber hírek
  Közélet
  SopronMedia
  Városháza
  Sport
Szórakozás
  Fesztiválgájd
  HangFal
  Mi1más
  Diákélet - diákszáj
  ViccGödör
Gazdaság
  Kereskedelmi és Iparkamara
Sport - szabadidő
  Sportcentrum
  Száguldó Cirkusz
Tudomány-technika
  Űrvadász
  Egészség
Környezet
  Borostyán
  Egészség

Lélektől lélekig  

Örömben és reménységben

Mt 11,2-11 Amikor János a börtönben Krisztus tetteiről hallott, elküldte hozzá tanítványait és megkérdezte tőle: ,,Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?'' Jézus ezt válaszolta nekik: ,,Menjetek, vigyétek hírül Jánosnak, amit hallotok és láttok: A vakok látnak, a sánták járnak, a leprások megtisztulnak, a süketek hallanak, a halottak föltámadnak, a szegényeknek pedig hirdetik az evangéliumot [Iz 26,19; 29,18; 35,5-6; 61,1]. Boldog, aki nem botránkozik meg bennem.'' Amikor azok elmentek, Jézus így kezdett beszélni Jánosról a tömegnek: ,,Miért mentetek ki, mit akartatok látni a pusztában? Széltől lengetett nádat? Vagy mit akartatok látni, amikor kimentetek? Finom ruhákba öltözött embert? Íme, akik finom ruhákat hordanak, a királyok házaiban laknak. Vagy mit akartatok látni, amikor kimentetek? Prófétát? Igen, mondom nektek: prófétánál is nagyobbat. Ő az, akiről írva van: ,,Íme, elküldöm küldöttemet színed előtt, aki elkészíti előtted utadat'' [Kiv 23,20; Mal 3,1]. Bizony, mondom nektek: asszonyok szülöttei között nem támadt nagyobb Keresztelő Jánosnál. De aki a legkisebb a mennyek országában, az nagyobb őnála.

Még meg sem értettük igazán, de már csaknem megszoktuk, hogy a Biblia világa a legtöbbször paradoxonokból épül. Talán meg sem lepődünk, amikor az adventi öröm vasárnapján Jakab szenvedésről és béketűrésről beszél, az evangéliumban pedig a börötönben utolsó napjait élő Keresztelő a pusztán szellemi túléléshez kér segítséget Jézustól.
A Mester az egyetlen kérdés kapcsán kettőre válaszol. Az első válasz nyilván a Keresztelőnek, a közvetlen kérdezőnek szól, aki abból és ószövetségi ismereteiből összerakhatja a bizonyosság puzzle-képét.
A második válasz talán kérdezetlenül, a kimondatlan bizonytalanságra érkezik. Talán mindenkiben megfogalmazódik, s a kérdés hosszútávon érvényes: megcsalnak-e az érzékeink, rossz-e a percepciónk, amikor nem azt véljük létezni, amit elképzeltünk magunknak?
Véletlen-e, hogy XVI. Benedek második enciklikája, mely a szerző tudományos-filozofikus képzettsége ellenére(?) kifejezetten spirituális, éppen most került kibocsátásra? Aligha, hiszen éppen az örömünk forrására mutat rá, a megalapozott reményre, melynél többet aligha adhat ma nekünk bárki is. A karácsonyi történés, amelyre emlékezünk, hogy megerősítsük magunkban a remény bizonyosságát: Isten kiüresítette magát és eljött közénk, hogy megváltson mindannyiunkat. Nem is adott többet, mert ez is elég kell, hogy legyen! Szent Péter is az ilyen kérdésre adott választ jelöli meg a keresztény ember céljaként. Ő sem kevesebbről beszél, ennyi neki is elég volt.
Az, hogy örömünk forrását egy mesterségesen-tudományosan csúsztatott állítással áttoltuk az ajándékok és az anyagiak világába, nem Isten műve, és csak magunk teremtettük újjá kétkedésünket, mellyel szellemi, magunk emelte börtönünkből küldözgetjük minden alkalommal újra az üzenetet: mást láttunk, mint amit akartunk.
"Vajon mit akartatok látni?" kérdezi Jézus, miután felénk fordul a válaszadásban, s nekünk erre kell felelnünk, mert másképpen nem az az öröm lesz a birtokunk, amelyet Ő szánt nekünk, s amelynek jogos birtoklásában évről évre az egyházi év harmadik vasárnapja meg szeretne erősíteni bennünk. Az öröm a pusztában vár miránk, ahol más nem zavarja meg az észlelés bizonyosságát, ahol a mesterséges, koragyújtott fények nem nyomják el az égbolt világosságát. Ahonnan reményünk alapja, bizonyossága származik, ami örömünk igazi oka.
- DI -



2007. december 14., péntek 19:33


címlap zóna archívum




© 1999-2007, Internet Sopron Egyesület