Mt 2,1-12 Amikor Heródes király napjaiban Jézus megszületett a júdeai Betlehemben, íme, napkeletről bölcsek érkeztek Jeruzsálembe, és megkérdezték: ,,Hol van, aki született, a zsidók királya? Mert láttuk csillagát napkeleten, és eljöttünk, hogy hódoljunk neki.'' Amikor Heródes király meghallotta ezt, megrettent, és vele együtt egész Jeruzsálem. Azután összegyűjtötte a nép minden főpapját és írástudóját, és tudakozódott tőlük, hogy hol születhetett a Krisztus. Azok ezt felelték neki: ,,A júdeai Betlehemben, mert így van megírva a próféta által: ,,És te Betlehem, Júda földje, semmiképp sem vagy a legkisebb Júda fejedelmi városai között, mert belőled támad majd a fejedelem, aki pásztora lesz népemnek, Izraelnek'''' [Mik 5,1-3; 2 Sám 5.2]. Akkor Heródes titokban magához hívta a bölcseket, és pontosan megtudakolta tőlük a csillag megjelenésének idejét. Azután elküldte őket Betlehembe ezekkel a szavakkal: ,,Menjetek, tudakozódjatok pontosan a gyermek felől, és amikor megtaláltátok, jelentsétek nekem, hogy én is elmenjek és hódoljak neki.'' Azok pedig, miután meghallgatták a királyt, elmentek. És íme, a csillag, amelyet napkeleten láttak, előttük haladt, majd odaérkezve megállt a hely fölött, ahol a kisgyermek volt. Mikor a csillagot meglátták, örvendeni kezdtek igen nagy örömmel. Azután bementek a házba. Meglátták a kisgyermeket Máriával, az anyjával, és a földre borulva hódoltak neki. Majd felnyitották kincsesládáikat és adományokat ajánlottak föl neki, aranyat, tömjént és mirhát. Mivel álmukban intést kaptak, hogy ne menjenek vissza Heródeshez, más úton tértek vissza országukba.

A vízkereszt, más néven háromkirályok vagy epifánia ünnepén a háromkirályok történetét olvassuk Máté evangéliumából. Az értelmezések közül ma szívesen emelik ki a beszédek a történet szimbolikus jellegét: a népek vezetői (királyok) a nép egyszerű képviselői (pásztorok) után-előtt meglátogatják a megszületett Messiást és szimbolikus ajándékokat visznek Neki.
Az ünnep ugyanakkor lezárja Jézus megkeresztelkedésével a gyermekség időszakát, sőt emlékezik Jézus első csodájára is a kánai mennyegzőn.
Előbbi tartalmából merít, amikor vízszentelést végez a pap ezen a napon. A víz a keresztény élet mindennapi kellékeként és korábban valódi, mindennapos "szenteltvizes" használatában megszentelte a mindennapi életet és annak környezetét. Az ember korábban talán nagyobb figyelmet szentelt nemcsak a ma is hiányos ökonomikus gondolkozás mellett a szellemi környezete tisztaságára, megtisztítására.
Ha kicsit tágabban és általánosabb jelleggel értelmezzük a háromkirályok látogatását, akkor fel kell fedeznünk a találkozási alkalomban a keresztény ember általános szükségletét. Ez arra irányul, hogy minden ismeretét és gondolatát felfűzhesse arra az eltéphetetlen lelki zsinórra mely mindig az Istennel, Jézussal történt személyes találkozással indul. Oda vezeti vissza eszmélésének kezdetét, az értelmezhetőség null-kilométerkövévé alakul benne a felismerés: Ő van, mert én találkoztam Vele.
Minden kisebb lelki koccanásos és tragikusabb kimenetelű baleset után is létezik egy hely, ahová vissza lehet menni. Igen, úgy, mint a háromkirályoknak Betlehembe. Ez a találkozás már a kezdet kezdetén kísértésnek van kitéve, és a "személyes használat" sokszor szükségessé teheti, hogy elkerüljük egy "intés" segítségével mindazokat a helyzeteket, utakat, melyek a megszületett Megváltó gyilkosságára, megöletésére szeretnének alkalmat kínálni a bennünk is lakó Heródesnek.
S ha mosolygunk is a bölcseket ért álombeli intésen, ne felejtsük el egy-egy kísértéskor komolyan venni az annak elkerülésére kapott tanácsot. Erőtől duzzadónak tetsző hitünk hamar gyengének bizonyulhat, ha szánt szándékkal visszük segítség nélkül olyan helyzetekbe, melyek során már korábban és mások is - hiszen az alkalmak is olyan szánalmasan hasonlók és visszanézve annyira primitívek - elvéreztek. Erre a felismerésre igazán akkor juthatunk, amikor időről időre felmérjük magunkban, hol is botlottunk, mit nem csináltunk jól? Olyan szánalmasan egyformák a helyzetek és annyira egyhangúak botlásaink is, mint amilyenek az ahhoz vezető körülmények.
Talán, ha folyamatos találkozásban élnénk, ha a betlehemi Kisded állandó közelségében élnénk életünk! Ha a találkozás állandóan élne, s nemcsak egy ilyen ünnep kapcsán merülne fel bennünk: Nekünk is volt egy ilyen, "háromkirályos" találkozásunk Vele Betlehemben.
- DI -