Mt 3,13-17 Akkor Jézus eljött Galileából a Jordán mellé Jánoshoz, hogy az megkeresztelje őt. De János igyekezett visszatartani: ,,Nekem van szükségem arra, hogy megkeresztelkedjem általad, és te jössz hozzám?'' Jézus azonban ezt válaszolta neki: ,,Hagyd ezt most, mert így illik teljesítenünk minden igazságot.'' Akkor engedett neki. Miután Jézus megkeresztelkedett, mindjárt feljött a vízből, és íme, az ég megnyílt neki, és látta az Isten Lelkét, mint galambot leereszkedni és rászállni. És íme, egy hang hangzott az égből: ,,Ez az én szeretett fiam, akiben kedvem telik'' [Iz 42,1].

Nem az én "találmányom", hogy nehezen megfejthető az ember és a viselkedése. Ugyanazon emberen belül is gyakran találunk közös nevezőre aligha hozható "tételeket".
Nézzük például az egyéniséget! Egy ideje közös téveseszméjévé vált sok fiatalnak, hogy csak a különbözőség lehet alapja az érvényesülésnek, csak a kirívás a többiek közül lehet a kiindulási pont egy karrier felépítéséhez. A "minimál eltérést" persze egészen furcsán definiálják a gyakorlatban: egy neonszínű sosemvoltmég hajtincs, egy furcsa hajba nyírt vonal, egy deformálódó és gyorsan devalválódó tetoválás kelti sokszor azt a hajmeresztő érzést a viselőjében, hogy ő most már más, ő már egyéniség.
Igen, érteni vélem: egy alig néhány forintos festékcsomag, egy olló, egy divatőrület hullámjain lovagló szurkálómester órácskája mind-mind jóval olcsóbb és könnyebben kivitelezhető, mint az a belső értékbecslés, az a sok-sok munkával járó folyamatos értékteremtés, melytől felfedezhetővé válna az a "különbség", ami miatt érdemes volt megszületnünk, amiért Istennek olyan szép terve van éppen velünk.
A mai evangélium - sok egyéb mellett - talán éppen arra is rámutat, hogy Isten "gyakorlatában" úgy zajlanak ezek a dolgok, hogy Ő emel ki. Megtartja annak privilégiumát Magának, hogy megítélje, mikor értünk meg a kiemelésre, mikor lettünk használható "szerszám". Jézus viselkedése, miszerint beáll a bűnösök közé, megteszi azt, amit Róla jövendöltek, ami illik, amikor betölti az igazságot vagy amit még fordítanak az evangéliumi részből, pontosan "rímel" arra, amit később Ő maga tanít: „Amikor lakodalomba hívnak, ne telepedjél le a főhelyre, mert akadhat a hivatalosak közt nálad előkelőbb is."
Ennek az igazságnak kényszerű, de jólelkű betartására int, hogy egyrészről később a legtöbbször kiderül: kár volt arra a kiemeltségre "hajtani", nem olyan előnyökkel jár, mint amilyenre számítottunk, másrészről - legalábbis másokon - azt látjuk, hogy éppen a divat szerint a kirívóság éppen valamilyen masszához csap oda bennünket, részben felismerhetetlenné téve azt, amiben mi mások lehetnénk.
Sorban és soron kívül. A mai evangélium - némelyeknek jóslás, némelyeknek a megtapasztalás szintjén felismert - igazságot hirdet Istenről. Amikor Isten megismerhetetlenségéről beszélünk, akkor azért álljunk meg egy pillanatra azoknál a réseknél, melyeket éppen az örökkévalóság függönyén nyílnak, mert támaszul szolgálhatnak, amikor egyáltalán szándékunkban áll, hogy megismerjük, szándéka szerint váljunk használhatóvá, betöltsük az Ő igazságát.
- DI -