Jn 1,29-34 Másnap látta, hogy Jézus közeledik hozzá. Erre így szólt: ,,Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét! Ő az, akiről mondtam: Utánam jön egy férfi, aki megelőz engem, mert előbb volt, mint én. Én nem ismertem őt; de azért jöttem vízzel keresztelni, hogy őt megismertessem Izraellel.'' János tanúságot tett és azt mondta: ,,Láttam, hogy a Lélek, mint galamb, leszállt az égből és rajta maradt. Nem ismertem őt, de aki azért küldött, hogy vízzel kereszteljek, azt mondta nekem: ,,Akire látod a Lelket leszállni és rajta maradni, ő az, aki Szentlélekkel keresztel.'' Én láttam, és tanúságot tettem arról, hogy ő az Isten Fia.''

A próféták elkötelezettség-érzésével többnyire nem volt, és az 'újsütetűekével' sincs baj. Minden látszólag normális ember életében is eljön az a pillanat, amikor többre vágyik. Talán éppen arra, hogy kövessék, hogy annak, amit mond, követői legyenek. Szívesen vállalkozik egy átmeneti bolondériára vagy lelkesedésében könnyen áll olyannak a hirdetésére, amivel talán maga sincs igazán tisztában. A vállalkozók igazi bökkenője az, hogyan válnak hihetőkké, ki vagy mi lesz a garancia arra, hogy lesz, aki meghallgatja őket, hogy nem fognak csúfot vallani.
Gondoljunk csak a prófétaságot 'rühellő' (Babits) Jónásra, akit megtréfál az Úr, mert garancia helyett látszólagos kudarcot mér rá.
Keresztelő egy galambra hivatkozik, a Lélekre, de Jézus ugyanerre a Lélekre csak jóval később. Arról nem is beszélve, hogyan értette azt, hogy rokonát nem ismeri, mit ismertetett meg Vele Izraelből. Kérdések sokasága, melyre nem könnyű feleletet adni, hiszen egy olyan kapcsolatból indul ki az utolsó próféta, amivel ('közvetlen, - ha tetszik on-line - kapcsolat Istennel') kevesen rendelkeznek. Ha ugyanis van példa a megszólításra, ha az Úr téged és engem megszólított, akkor analógiát tudunk mondani, párhuzamot vonni a meghívásról, tudjuk mindketten, hogy Isten ezt így csinálja.
Egy pillatig se higyjük, hogy ma könnyebb hirnöknek lenni! Az orvosi elektrofiziológiás vizsgálatok sok önjelölt 'hirnök'-ről derítettek ki betegséget, sok 'hívás' múlt el gyógyszeres kezelésre.
A konkrétumok mindenhatóságával megfertőzött ember szívesen zavarja el a feje fölül a még csak képletesen ott lebegő galambot is, nehogy álmodozással, nem e világra valósággal vádolják meg már csak azért is, mert furcsa. Nem, nem kivizsgálandó módon, csak azért, mert másképpen él, ha úgy tetszik, szemben halad, szemben úszik az árral. Nos, éppen ennek a 'galambnak' a működése bennünk, ha következetesen és galamb módra tudjuk ezt végrehajtani. A szelíd erőszaknál ugyanis kevés visszataszítóbb dolog van. A hitetlenség ékes bizonyítéka, hogy amíg küldetésünkben feltétlenül hiszünk, a külsőségeket is elfogadjuk és utánozzuk, de pont az a meggyőződés hiányzik belőlünk, hogy aki megcsinálja, az nem mi kellene, hogy legyünk, hogy "Isten, aki mindenkiben mindezt véghezviszi, ugyanaz.1Kor 12,6" Igen, mint annyi minden másban, ebben is igaz, mennyire az úton levő, vándorló népe vagyunk Istennek.
- DI -