Mt 4,12-23 Amikor Jézus meghallotta, hogy Jánost kiszolgáltatták, visszavonult Galileába. Elhagyta Názáretet, elment és letelepedett a tengermenti Kafarnaumban, Zebulon és Naftali határában, hogy beteljesedjék, amit Izajás próféta mondott: ,,Zebulon földje és Naftali földje, a tengeri út, a Jordánon túl, a pogányok Galileája; a nép, amely sötétségben ült, nagy fényt látott, s akik a halál országában és árnyékában ültek: fény virradt rájuk'' [Iz 8,23; 9,1]. Ekkor kezdte Jézus hirdetni és mondani: ,,Térjetek meg, mert elközelgett a mennyek országa.'' Amint elhaladt a Galileai tenger mellett, látott két testvért: Simont, akit Péternek hívtak, és Andrást, a testvérét, amint körhálót vetettek a tengerbe; halászok voltak ugyanis. Azt mondta nekik: ,,Jöjjetek utánam, és én emberek halászává teszlek titeket!'' Azok pedig azonnal elhagyták hálóikat és követték őt. Amikor onnan továbbment, látott másik két testvért: Jakabot, Zebedeus fiát, és testvérét, Jánost a hajóban Zebedeussal, az apjukkal, amint javították hálóikat. És őket is hívta. Azok pedig azonnal otthagyták a hajót és apjukat, és követték őt. Jézus ezután bejárta egész Galileát. Tanított a zsinagógáikban, hirdette az ország örömhírét, és meggyógyított minden betegséget és minden bajt a nép között.

Nem, nem biztos, legalábbis a hirdetés szövege és mondandója szerint. Nos, ha Jézus nem is a mai médiát használta, de a kérdése ugyanez volt a Galileai tó mellett, és nem túlságosan megerőltető a korábbiak ismeretében, ha az olvasó már most, az kibetűzés előtt lelövi e sorok íróját gondolataival együtt: igen, most is azt kérdezi, hogy valóban azt a munkát végezzük, ami.... És itt álljunk meg egy pillanatra, mert itt a dolgok szétválnak. Élesen, megkülönböztethetően, világosan.
A világnak dolga van, és mi lehet a világ dolga egymással, önmagával és Istennel, ez a mai evangélium kérdése.
Valóban ott dolgozom-e, ahol kell és úgy dolgozom-e, ahogyan azt Jézus, mint munkaadóm és munkatársam szeretné. Nyilvánvaló az is, hogy a munkának csak egyik része azon javak megtermelése, amiből szalonnára telik. A másik fele legalább annyira érdekli az Urat: mennyire sikerül környezetemet Feléje fordítanom, mennyire munkálkodom az apostolkodásban. Közreműködöm-e azokban a folyamatokban, ahol Jézus munkáját folytatják szerte a világban? Akik láttak már megtérni embereket, a 'viharos' megtérések egyik eleme éppen az a boldog felismerése a delikvensnek, hogy ő méltó arra, hogy a Mester munkatársául válassza. "Meghívott, meghívott"-éneklik gitárkísérettel a fiatalok. Eddig nem is gondolta volna ezt komolyan, most is meglepte, amikor közölték vele: "téged hív".
Nehezebb annak sorsa, aki ezzel már egyszer tisztában volt, de más szempontok másfelé vezették és most magában szeretné, ha Jézus megismétli a hívást, de legalábbis jelét adja, hogy várja, hogy nem mondott le róla. Ki tudja, hogy az elmulasztott lehetőséget elégnek tartja-e az Úr, hogy azt mondja magában vagy éppen "csak" egy evangéliumi olvasaton keresztül: "még érvényes a meghívás, egészen az utolsó pillanatig!".
Az 'új szakmát' pedig meg kell tanulni a Mestertől, mert annak ellenére, hogy millió-féleképpen lehet művelni, legalább ennyi buktatója is van. A dolog vargabetűje és szépsége egyben, hogy mindenki másképp csinálja, minden művelőjének benne van a munkában a lkegegyénibb egyénisége, senki sem csinálhatná helyette ugyanúgy, csak ő. Elképzelhető, hogy mennyire hiányzik egy ilyen egyéniség onnan, ahol csak ő tudná a feladatot megoldani. A költő szavainak széleskörű érvényessége csak ilyen aspektusból mérhető: "e fiúkért valaki felelős".
Jézus nem fog megjelenni a TV-ben, hogy egyénre szabottan, de kényelmesen adja át meghívólevelünket, de változtatva a változtatandókat, ha legalább orientálódunk a munka felé, nem lehetetlen, hogy mégis, akár onnan szóljon a meghívás:'Biztos, hogy jó helyen dolgozik?'
- DI -