CyberPress
közéleti magazin
cyberpress@sopron.hu
2024. jĂşnius 21., pĂ©ntek, Alajos, Leila, Aladár, Aloma napja


Irodalmi Kávéház

Intranet Galéria

Apróhirdetések

Képeslapok

Soproni Képindex

Polgármesteri Hivatal

ZÓNÁK
Főoldal
Lapszemle
  Lapszemle
Kultúra
  KultúrVáros
  Lélektől lélekig
  SzínházVilág
  Soproni Ünnepi Hetek
  Borváros
Regionális kulturális programajánló
  Színház
  Kiállítás
  Rendezvények
  Hangverseny-Zene
Cyber Kurír
  Hírek - események
  Szomszédvár - Régió
  Soproni Snassz
Európai Unió
  EU
Cyber hírek
  Közélet
  SopronMedia
  Városháza
  Sport
Szórakozás
  Fesztiválgájd
  HangFal
  Mi1más
  Diákélet - diákszáj
  ViccGödör
Gazdaság
  Kereskedelmi és Iparkamara
Sport - szabadidő
  Sportcentrum
  Száguldó Cirkusz
Tudomány-technika
  Űrvadász
  Egészség
Környezet
  Borostyán
  Egészség

Lélektől lélekig  

Titkok, nyilvánvalóságok

Mt 5,1-12a A tömeget látva fölment a hegyre. Leült, a tanítványai odajöttek hozzá, ő pedig szólásra nyitva ajkát így tanította őket: ,,Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa. Boldogok, akik sírnak, mert ők majd vigasztalást nyernek. Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet. Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert ők majd jóllaknak. Boldogok az irgalmasok, mert ők majd irgalomra találnak. Boldogok a szívükben tiszták, mert ők látni fogják Istent. Boldogok a békeszerzők, mert őket Isten fiainak fogják hívni. Boldogok, akiket az igazság miatt üldöznek, mert övék a mennyek országa. Boldogok vagytok, amikor gyaláznak és üldöznek titeket, és hazudozva minden rosszat mondanak rátok miattam. Örüljetek és ujjongjatok, mert jutalmatok nagy a mennyekben; így üldözték ugyanis a prófétákat is, akik előttetek volta

A hegyi beszéd boldogságokról szóló része sokak számára tűnik olyannak, mint amit pusztán emberi megközelítéssel is meg lehet érteni. Mint ami pusztán ok-oksági magyarázatokkal is közkinccsé tehető. Így születnek aztán az olyan magyarázatok, miszerint boldogok a gyengeelméjűek vagy a hegyi beszéd a vallási ópium a tömegek megfékezésére stb.
Valójában az egymondatos magyarázat nagyon egyszerű: mindazok számára, akik nem kompenzálhatók, nem kompenzáltak egy valódi megmérettetésen, azok számára Isten léte kínálja az alternatívát és a hosszútávú megoldást. Így aztán "jogosan" szaporodik azon személyek és szituációk száma, amelyek egyensúlyvesztéssel járhatnak, és a megoldásukban Istenre szorulunk. Gyűjtjük őket szorgalmasan és nem engedjük ki a kezünkből. Ők a mi kincseink.
(Csak zárójelben jegyzem meg, érdekességként, hogy mind többet használjuk a kompenzáció szót olyan állapotok jellemzésére, melyekben a kompenzált valamennyire a kontrollált szinonímája. Valami ilyenről van itt is szó, amíg a végleges igéretidő kötelező, végtelen szakaszán kívül vagyunk. )
Kellemetlen kimondanunk, de Isten csak nagyon ritkán "zárja rövidre" földi megpróbáltatásaink áramkörét. Százalékosan alig kifejezhetően történnek olyan csodák, melyek itt helyben vágnák szét a gordiuszi csomót bajainkban, sírásra ösztökélő körülményeinkben, egyszóval olyan, a hegyi beszédben és annak logionjain alapuló azonosságainkban, amikor látszólag hallgat az ég, nincs közvetlen válasz, pedig úgymond mindenben megfelelünk Jézus meghallgatási feltételeinek. Ösztökéljük is Őt arra, hogy feleljen meg elvárásainknak, márpedig ez Istentől távol van. Benne vagyunk hát a gödörben, s vagy kiemel vagy kimászunk, vagy...
Ennél a történetnél aligha piszkálja jobban bármi is az emberek gondolkodását, a megválaszolhatatlan kínlódások frappáns megoldására mindig "vevő" mind az egyén, mind a média.
Morogva és zsörtölődve húzzuk az igát, noha elméletileg meggyőzöttek vagyunk: Isten mindent fel tud használni a javunkra. Amikor a világi terepet mind saját életében, mind a mi életünkben az Úr átengedi annak, aki megkísért bennünket, aligha tehetünk mást, mint megkeressük azokat az eszközöket, melyek segíthetnek a helyzet egészének feltérképezésében és elhelyezésében. Ilyenek vannak és lehet őket használni. S nem adjuk fel; keressük Isten megkörnyékezésének módjait. S van, akinek sikerül.
Nem kell túl komolyan venni és azáltal is kísértésbe esni, hogy elégedetlenségünk miatt magunkat kárhoztatnánk agyon (persze, a mi hibánk, persze, mi vagyunk az okai!): a szentek közül is voltak, akik szóvá tették ezt, egyikük meg is jegyezte, nem csoda, hogy ilyen módszerek mellett olyan kevés barátja van Istennek.
Ha szerencsétlenségeinkben nem is szűnünk meg csodákban reménykedni és úgy várjuk a következő napot, mint a Mester hathatós beavatkozásának megjelölt idejét, minden eltöltött idő a hegyi beszédnek dolgozik és oda vezetnek a boldogság vágyának percei is. Igen, mindig közelebb, mert utána már nincs kitérő: a mindenek Istenének egyszercsak be kell tartania ígéretét!
- DI -



2008. február 03., vasárnap 18:38


címlap zóna archívum




© 1999-2007, Internet Sopron Egyesület