Dr.
Fodor Tamás polgármester ünnepi beszéde 2008. március 15-én
„Kérlek,
mondd tovább,
hogy nem vagyunk kövek,
csak Múltba zárt világ.
Kérlek, mondd tovább!”
Igen tisztelt Ünneplő Közönség, Kedves
Soproni Polgárok !
Hiába
is mutat a naptár mást, magyar földön a tavasz első napja 160
esztendeje
március 15-dike. A természet madárfüttyel a nép himnuszokkal köszönti a
szabadság napját. Ezen a napon elevenedik fel emlékezetünkben 1848,
Petõfi, a
márciusi ifjak, és a 12 pont.
A
mai ünnepünk nem egy szobor, amit időnként illendőségből előveszünk a
vitrinbõl
és leporolunk. Hanem bizony – Szent-Gály Kata gyönyörû hasonlatával
szólva –
-múltba
zárt világ. Olyan világ, amelyre ha figyelünk, sokat, nagyon sokat
adhat hozzá
az életünkhöz.
Azok
a fiatalok, akiket ma ünnepelünk, éppen olyan fiatalok voltak, mint a
mi
fiataljaink. Előttük állt az élet, tele voltak tervvel és tenni
akarással. Minden
nemzedék, amely felnő, és helyet kér magának a nap alatt, némileg
elégedetlen
az előtte járóval.
Ma
sokkal több látszik beteljesültnek a 12 pontból, mint 20 esztendővel
korábban,
bár nyugodtan állíthatjuk, hogy van még mit csiszolni egyes pontokon –
ha nem
is abban az értelemben, ahogy akkor Petõfiék gondolták. Ám a 12 pont
által
felvetett problémák mindegyike a mai napig fontos, s úgy gondolom, amíg
világ a
világ, fontos lesz. A 12 pont ma is helyet kér életünkben! A
jogállamiság nem
olyan, mint az egyiptomi piramisok, melyeket alkotóik az
örökkévalóságnak
építettek. A jogállam olyan épület, amelyet naponta javítgatni,
gondozni kell.
Kedves Ünneplők!
Ez
a csiszolgatás mindannyiunk dolga! Mindannyiunk dolga, hogy véleményt
mondjunk.
Hogy kiharcoljuk azt, amire nekünk, a nemzetnek szüksége van. Hogy
megőrizzük
népünket, megőrizzük mindazt, amit elődeink létrehoztak. Hogy
bebizonyítsuk:
képesek vagyunk megtartani és fenntartani ezt az országot! Hogy
éltessük
hagyományait, és múltunk ismeretéből építsünk jövőt! Megteremtsük a
jövőt:
gyermekeinknek, unokáinknak!
S
ezért ez az ünnep mindannyiunké, de elsõsorban a Fiataloké. Ez az
ünnep, amely
a szabadság, az egész nemzet szabadságának a napja. Amíg lesznek olyan
fiatalemberek nemzetünkben, mint Petõfi, Jókai, Vasvári, s a többiek,
akik
szenvedélyesen keresik az igazságot, nem nyugszanak bele az
igazságtalanságba,
sarkosan, olykor bántóan is kimondják az igazságot, addig nem kell
félnünk a
jövõtõl.
Ehhez
pedig hozzátartozik még valami, amit Pilinszky János egyik írásában, a
„Levél
Petõfi Sándornak” címûben így fogalmazott meg: „Egy
dolog van azonban, amit Náladnál tisztábban senki sem képvisel. És ez
az
igazmondás. Itt mindig Hozzád fordulok. Add, hogy veszélyeztetett
alkatom és
korunk labirintusában vergõdve mindig vágyakozzam az egyenes útra, a
Szép
Szóra, egyszóval – az igazságra.”
Mit
tehetnék hozzá ehhez az igazsághoz, amely március 15. egyik
legfontosabb
tanulsága? Talán csak azt, hogy figyeljünk mindig az igazságra és
legyen
önbecsülésünk. Az akinek nincs önbecsülése, mástól sem várhatja hogy
becsüljék.
Tudnunk
kell tehát, hogy az igazság az örök. Az igazság és a szabadság nem
nézőpont kérdése.
Gróf
Teleki Pál, miniszterelnök szavait idézve kívánok Mindannyiunknak
méltóságteljes ünnepet: „A történelem távlatában az évtizedek
másodpercekké és
az évszázadok évekké válnak. Egy nemzet, amely fenn akar maradni, nem
szabad,
hogy hetekben, hanem századokban kell hogy gondolkozzék.”
|