CyberPress
közéleti magazin
cyberpress@sopron.hu
2024. jĂşlius 16., kedd, Valter napja


Irodalmi Kávéház

Intranet Galéria

Apróhirdetések

Képeslapok

Soproni Képindex

Polgármesteri Hivatal

ZÓNÁK
Főoldal
Lapszemle
  Lapszemle
Kultúra
  KultúrVáros
  Lélektől lélekig
  SzínházVilág
  Soproni Ünnepi Hetek
  Borváros
Regionális kulturális programajánló
  Színház
  Kiállítás
  Rendezvények
  Hangverseny-Zene
Cyber Kurír
  Hírek - események
  Szomszédvár - Régió
  Soproni Snassz
Európai Unió
  EU
Cyber hírek
  Közélet
  SopronMedia
  Városháza
  Sport
Szórakozás
  Fesztiválgájd
  HangFal
  Mi1más
  Diákélet - diákszáj
  ViccGödör
Gazdaság
  Kereskedelmi és Iparkamara
Sport - szabadidő
  Sportcentrum
  Száguldó Cirkusz
Tudomány-technika
  Űrvadász
  Egészség
Környezet
  Borostyán
  Egészség

Űrvadász  

A Föld "hangjai"

Az európai Cluster műholdakkal a sarki fény jelenségét kísérő hosszúhullámú rádiósugárzást figyelték meg, s a felvett anyagok hanggá alakítva meg is hallgathatók.

A szóban forgó rádiósugárzás (Auroral Kilometric Radiation, AKR) hullámhossza a kilométeres tartományba esik, és a sarki fény keletkezésével függ össze. Magasan a felszín felett jön létre, a napszélből származó elektromosan töltött részecskék keltik. Ugyanezek okozzák később a légkörbe lépve a látványos sarki fényt. A kutatók korábban azt hitték, hogy a rádiósugárzás egy egyre szélesedő nyalábban hagyja el bolygónk környezetét, valahogy úgy, mint egy zseblámpa széttartó fénycsóvája. Most a Cluster műholdnégyes mérései alapján ezt az elképzelést el kellett vetniük.

Három év alatt nem kevesebb, mint 12 ezer AKR eseményt elemezve arra a következtetésre jutottak, hogy a sugárzás a térben keskeny, egy adott síkba koncentrálódó nyalábot alkot. Azt is meg tudták állapítani, hogy pontosan honnan ered: a megnetoszféra mindössze néhányszor tíz kilométeres tartományaiból, pár ezer km-rel feljebbről, mint ahol maga a sarki fény keletkezik. A pontos térbeli behatárolás amiatt vált lehetővé, hogy négy, gyakorlatilag azonos Cluster hold kering a Föld körül, kötelékben. A műholdakat ugyanaz a rádióimpulzus más-más időpontokban éri el, a késési időkből pedig a keletkezés helye kiszámítható. (Igazából hasonló elven működik a GPS-es helymeghatározás is – ott a rádiójeleket műholdakról vesszük.)

Az AKR-t még az 1970-es években, műholdak segítségével fedezték fel. A Föld felszínére nem jut el ez a hosszúhullámú rádiósugárzás, mert elnyelődik az ionoszférában. (Nem is baj, hiszen nagy intenzitása miatt elnyomná a rádióadásainkat.) Ahol sarki fény van, ott van AKR is. Ez ugyancsak igaz más bolygók esetében: a Jupiter és a Szaturnusz, a Naprendszer két legnagyobb óriásbolygója körül végeztek is ilyen űrszondás méréseket. Egy külső megfigyelő számára a Föld, különösen az 50-500 kHz-es frekvenciájú tartományban, egy erős rádióforrás, összemérhető a Jupiterrel.

Ha léteznének földönkívüli civilizációk, lehet, hogy ez a jel volna az első dolgok egyike, amit a mi bolygónkról detektálnának. A logikát megfordítva, idegen bolygók irányából érkező, ehhez hasonló jelek után a jövőben akár mi is kutathatnánk – bár ehhez a mainál sokkal érzékenyebb rádióantennákra volna szükség. A módszer egyszer talán az erős mágneses térrel rendelkező, távoli csillagok mágneses tulajdonságainak tanulmányozására is alkalmazható lesz.

Forrás: Űrvilág.hu



2008. július 03., csütörtök 10:02


címlap zóna archívum




© 1999-2007, Internet Sopron Egyesület