Átugrottuk a tavat
Fishing on Orfű
2008. június 19-21.

Felejthetetlen három napja lehetett annak, aki vette a fáradságot, és elutazott a Fishing on Orfű fesztiválra az esemény nevében jelzett településre. Mi vettük, és tényleg megérte.

Budapestről indulva két és fél óra alatt - persze navigáció segítségével - elértünk a fesztivál helyszínére. Maga a rendezvény a Panoráma Camping területén zajlott, itt a sátrak felállítása után el is helyeztük magunkat a fesztiváli hangulatban (gyk. elmentünk sörért). Második utunk a Pécsi Est színpadhoz vezetett, ahol épp Rátgéber László - egykori PVSK mester - és zenekara, az Only Tonight alapozta a hangulatot, a nézőtérről pedig Lovasi András látta el hasznos tanácsokkal (ti. "Ne dumáljál, énekeljél!") a frontembert. Rátgéberről szólva mindenképpen meg kell említenünk, hogy voltaképpen ő nyitotta meg a fesztivált, mégpedig a jó előre beharangozott "tóátugrással". Az átugrás - az ugró szerint - az edző (ti. Lovasi) hibájából hiúsult meg, az edző viszont tanítványát okolta. A lényeg, hogy mindenki jót csobbant.

Felderítő utunk következő állomása a Jäger-Bár volt, ahol esténként karaoke várta a lelkesebbeket, akiknek pedig nem volt elég a némely viccesebbre sikerült éneklésen való nevetés, azoknak kijárt a napi két stand-up, természetesen neves előadókkal. Ugyanitt volt lehetőség esténként a foci-EB negyeddöntőinek megtekintésére - talán ennek is volt köszönhető ingázásunk a PUF koncert és a bár között. A koncertek végével nem állt meg a buli, két helyen is lehetett ropni, a Jäger-Bárban könnyedebb, populárisabb dallamokra, az eddig még nem említett BAMA sátorban pedig a keményebb műfaj kedvelői pöröghettek hajnalig.

A "reggeli" nehéz ébredések után délutánig tartó szieszta, kirándulás, sportprogramok, majd ismét kezdődtek a koncertek. Péntekre összeállt az mr2 nagyszínpad is, itt a Quimby kezdett, majd jött a P.A.S.O., akik egyes vélemények szerint az egész koncertet végigfutották. De ezen vélemények megalkotói tévedtek, hiszen remek jó hangulatot csináltak, jelen cikk írója itt vesztette el először a hangját.

A horvátok kiesése után a Pécsi Est színpadon az Amber Smith szenzációs produkcióját élvezhettük, ahonnan rögtön a Vad Fruttik koncertjére siettünk. Nem hiába, csalódás itt sem ért minket. Szombatra mindenki kellemesen elfáradt, nem is volt könnyű dolga a Heaven Street Sevennek, hogy felpörgessék a közönséget. Természetesen sikerült nekik. A hollandok elsiratása után a nagyszínpadhoz vonult a fesztiválozók zöme, ahol maga az egyik szervező lépett színpadra zenekarával, a Kispál és a Borz. A koncert egyik érdekes jelensége nem is a színpadon, hanem a nézőtéren volt fellelhető: ős-kispálosok, akik már kamaszkorú gyermeküket is magukkal hozták, valószínűleg nem ez volt az első Kispál koncertjük. A hangulat egy percig sem hagyott alább, erre pedig a kisszínpadon fellépő Kaukázus volt a garancia. Az előadás után persze tétlenkedni nem volt idő, ismét irány a nagyszínpad, ahol a negyven körüliek garázsrock-zenekara, a Kiscsillag lépett fel. A nézőtérről persze a korábbiakért cserébe Lovasi is kapott jó tanácsokat (ti. "Ne dumáljál, énekeljél!").

A fesztivál egészéről elmondható volt, hogy a fellépők többsége nem "üzleti" alapon zenélt, hanem örömből - ez leginkább a sok "még egy ráadás-szám" alapján derült ki. A közönség az első két napon főleg a fiatalabb - ún. barna-diákos - korosztályból került ki, de szombatra megérkeztek a "kék"-ek is.

A helyszín adottságainak köszönhetően mindenki láthatta azt a fellépőt, amelyikre kíváncsi volt - a színpadok mindegyike enyhe lejtő alján volt, természetesen emelkedő nézőtérrel szemben. Az esti pára egyeseknek kellemetlenséget is okozott a lejtőn, egy-egy bokaficam képében, másoknak a fűben fellelhető temérdek kullancs szerzett bogarászással töltött perceket.

A legenda szerint egy jövőre már kék diákkal rendelkező lány kapott is ígéretet egy kollégámtól, miszerint jövőre ugyanitt, ugyanekkor. Hogy a legendából mi igaz, azt nem lehet tudni, de hogy mi ott leszünk, az biztos.

Tóth Gábor Balázs
Fotó: Tóth Bálint