Vihar helyett köpönyeg
Balaton Sound
2008. július 13.

A fesztivál utolsó napján megküzdünk a napsütéssel és szélviharral. Hallunk emberekről, akik láttak sátrat csomagoló embereket, és mexikói zenére táncolunk a brit Fatboy Slim alatt.

Vasárnap délelőtt ragyogó napsütés fogad minket. Elég nehezen tudjuk rávenni magunkat, hogy siófoki hadiállásunkról átugorjunk Zamárdiba, ezért tanakodunk néhány órát indulást előtt. De késődélután már ismét a Soundon vagyunk. Összefutunk egy sráccal, aki mondja, hogy az előbb írták ki nagybetűkkel a kijelzőkre a színpadoknál, hogy hatalmas vihar lesz, és mindenki pakolja össze a sátrát. Tanácstalan emberek jönnek velünk szemben, sátorral a kezükbe. Indulás előtt megnéztem a metnet.hu-n az előrejelzéseket és radarképeket, és láttam, hogy a vihar elkerüli majd Zamárdit, így annyira nem aggódok – bár nem szívesen sátoroznék ilyen időben. Az információnál találunk egy kis cetlit: "Nem marad el semmi, csak a vihar".

A fesztiválról nehéz megállapítani, hogy az utolsó napján tart. Mindenhol emberek. A sátrak fogyatkoztak meg egy kissé, de ez sem feltétlenül az emberek számának csökkenése miatt, inkább a szélvihar miatt. Ahogy a szélvihar miatt pakoltak össze több mindent a szervezők - amelyet estére vissza is pakoltak. (Székek, molinók, kávézós és dohányárus bódék zártak be délutánra.)

Pár órával később - és túl egy sörön - már a nagyszínpadnál várunk arra, hogy a brit DJ, Fatboy Slim színpadra jöjjön. Jön is, és kényelmesen leül a színpad legelejére, várja, hogy az emberek tapssal bíztassák. Mezítláb van, és kólát iszik. Vagy legalábbis kólásüvegből iszik. "Minek erőlködjek, ha én vagyok a legjobb?" - jelenik meg angolul a színpad mögött kivetítőn, majd "Right here, right now" - vág bele a zenébe. "Ez mennyire rossz, és mégis mennyien vannak" - jegyzi meg mellettem valaki. Nem várjuk meg a koncert végét, hanem veszünk egy kürtőskalácsot, egy lángost, és átsétálunk a mexikói Los Abajos koncertjére. Puck ska-t játszanak, nagyon jól.

Hazafele menet hajnalban megfújuk egy alkoholszondát a kijáratnál álldogáló hossteseknél. A triplanullás fújásommal JóFej lettem, azaz Józan Felelős Járművezető - kapok is egy ajándékcsomagot. Nem úgy, mint a mellettem lévő srác, aki 0.83-at produkál. De ezt az értéket is kevésnek tartja, ezért húz még egy nagyot a kezében tartott vodkásüvegből, és ismét belefúj.

Bacsárdi László
Fotó: Jambrich Melinda