Spanyol zeneszó, vietnámi bábok
Sziget Fesztivál 2008
2008. augusztus 15.

A Sziget Fesztivál harmadik napján ismét a kultúráé volt a főszerep. Legalábbis részünkről. S még a vihar is megúsztuk.

Nem is tudom már, hány éve annak, hogy koradélután jöttem ki a Szigetre. Mindenesetre ma ismét, meg is lepődtem azon, hogy délután kettőkor milyen sok ember jön velünk szemben. Balázs megjegyzi, hogy biztosan elmarad a mai nap. Pedig nem. Miután átvergődjük magunkat néhány "jegyet veszek" és "eladó jegyek" típusú áruson, bejutunk a Szigetre. Megnézik a táskámat, de nincsen nálam semmi veszélyes. Beugrik az egyik tegnapi kép, ahogy Jageres üvegből isznak a folyóparton emberek...

A Buli Minden Este sátor egy kötelező pont, pláne BME-s ismerősökkel. Az egyik külföldi nem totojázik, rögtön egy karton sört kér. Egy pillanatra azt hiszem, rosszul értem a 24-es számot. De nem.

Civil délután van, ahogy legtöbb évben a péntek délutánom ilyen volt. "Do you speak Hungarian?" – kérdéssel betessékelnek egy sátorba, egy magyar nyelvű beszélgetésre az egyik D.103.P vagy valami hasonló fedőnevű projektről. Az első öt percről annyi marad meg, hogy közlekedésről szól, és vannak konkrét termékek is, de azokról majd később beszélnek. Lehet, hogy nyertünk volna a tombolán, ha maradunk végig, de nem tettük. A többieknek javaslom, hogy nézzünk be az alkoholista sátorba és töltsünk ki egy tesztet az alkoholról, de csak legyintenek, szerintük szerda este épp elég bizonyságot tettünk a dolog gyakorlati oldaláról.

Helyette egy másik faluban járunk, egy távoli tájon, Vietnamban, A falu lelke előadáson. A Sziget június elejei sajtótájékoztatóján a programigazgató Kardos József külön felhívta erre a darabra a figyelmet – most már értem, hogy miért. Az észak-vietnami tradíciókat követő Vietnami Nemzeti Vízi.Bábszínház a világörökség részeként is nyilvántartot kulturális örökséget mutat be a fesztiválon. A vízi bábuk segítségével elkalauzolnak minket az észak-vietnami rizsföldekre... Érdemes megnézni, ha a Szigeten nem is jön össze a kedves olvasónak, akkor Észak-Vietnamban.

Az Octopus összművészeti helyszínen spanyol előadást hallgatunk. Egész pontosan spanyol klasszikus versek hangzanak el magyarul, élő zenés flamencoval a Casi Flamenco nevű csoport tolmácsolásában. Egy pillanatra Spanyolországban érzem magam – a hőség is majdnem olyan rekkentő, mint a spanyol tengerparton. A vihar azonban már közeleg, kapom Sopronból is a vészjelzést, a meteorológiai szolgálat radarképén is közeleg a piros folt Budapest felé. Figyelmeztetik is a szervezők a sátorozókat - magyar, német, angol, francia és talán olasz nyelven is -, hogy erősítsék meg a sátorikat.

Bacsárdi László