Kékfrankos kamaraest

A bor és az irodalom mellett a zene tündöklésének estje

A bor és a művészet harmóniáját, – ezúttal a kamarazene, az irodalom és a jó bor, a muzsika hangjai és az ízek egymásra találásának élményét – kínálta a Kékfrankos kamarest.

A Kékfrankos nyár rendezvénysorozat számos programkínálata közül ezúttal egyedi, az igazán különleges művészi élményre vágyóknak szóló koncerttel szolgálta, méltó és igényes módon Sopron kultúrvárosi rangját.

Nyilván, egy kamaraest sikere nem elsősorban az érdeklődők számában mérhető, de ennek ellenére, – amint azt az est bevezetőjében a szervező elmondta – a BW Pannonia Hotelben tartott kamaraesten az eddigiekhez képest feltűnően nagy számú hallgatóság jelent meg.

A felcsendülő zenedarabokhoz és elhangzott irodalmi művekhez a programfüzetben is ajánlottan társított, válogatott borokat lehetett kóstolni.

A siker másik mércéje, azaz a közönség reagálása és tetszésnyilvánítása, amely Joseph Haydn: C-dúr Londoni triója, Antonín Dvořák: Terzetto, op. 74 műve, majd Wolfgang Amadeus Mozart: A-dúr klarinétötösét követte immár egyértelműen annak a hiteles előadásmódnak szólt, amely által a zene közönségéhez talált.

Így a Kékfrankos jelző, és a borkóstoló már ,,csak az est ürügye” maradt a zene mellett, mintegy alkalmat teremtett a zenének az adott helyen és időben való megszólaláshoz, hogy aztán a kibontakozásának és hatásának ereje és működése immár a zeneművészeken múljon, mert – bor kíséretében, vagy akár bor nélkül – az est legnemesebb alkotóeleme mégis csak a muzsika volt, amely magában hordozta az élő zene elhangzásának egyszeriségében és egyediségében rejlő különleges és szavakban ki nem fejezhető varázsát és örök titkát.

A Wespa-vonósnégyes a Mozart műre egészült ki ifj. Firtl Mátyással klarinétötössé, amelyben a klarinét tündöklő volta erősítette fel Mozart stílusának és harmóniavilágának különlegességét.

Nemhiába tartják azt az igazán hozzáértők, hogy a klarinét, ez a sokrétű kifejezésre hivatott, nemes hangszer lényegében Mozart műveiben foglalta el az őt megillető helyet a fafúvók között. Mozart, aki nemcsak a zenekarban alkalmazta szinte elsőként, hanem szólisztikus adottságait is ő fedezte fel a hangszernek és Mozarttal együtt az előadóművész által is így vált az est fénypontjává az A-dúr klarinétötös.

- Szenzációs volt, egyszerűen lenyűgöző – összegezte az élményt Szokolay Sándor, Kossuth-díjas zeneszerző az estet követően, lényegre törő és egyértelmű, de mindenképpen hiteles ,,kritikusként.”

sopron.hu