Kékfrankos kamaraest
A bor és az irodalom mellett a zene
tündöklésének estje
A bor és a művészet harmóniáját, – ezúttal a kamarazene, az irodalom
és a jó
bor, a muzsika hangjai és az ízek egymásra találásának élményét –
kínálta a
Kékfrankos kamarest.
A Kékfrankos nyár rendezvénysorozat számos programkínálata közül
ezúttal
egyedi, az igazán különleges művészi élményre vágyóknak szóló
koncerttel
szolgálta, méltó és igényes módon Sopron kultúrvárosi rangját.
Nyilván, egy kamaraest sikere nem elsősorban az érdeklődők számában
mérhető,
de ennek ellenére, – amint azt az est bevezetőjében a szervező elmondta
– a BW Pannonia
Hotelben tartott kamaraesten az eddigiekhez képest feltűnően nagy számú
hallgatóság jelent meg.
A felcsendülő zenedarabokhoz és elhangzott irodalmi művekhez a
programfüzetben
is ajánlottan társított, válogatott borokat lehetett kóstolni.

A siker másik mércéje, azaz a közönség reagálása és
tetszésnyilvánítása,
amely Joseph Haydn: C-dúr Londoni triója, Antonín Dvořák: Terzetto, op.
74
műve, majd Wolfgang Amadeus Mozart: A-dúr
klarinétötösét követte immár egyértelműen annak a hiteles előadásmódnak
szólt,
amely által a zene közönségéhez talált.
Így a Kékfrankos jelző, és a borkóstoló már ,,csak az est ürügye”
maradt a
zene mellett, mintegy alkalmat teremtett a zenének az adott helyen és
időben
való megszólaláshoz, hogy aztán a kibontakozásának és hatásának ereje
és
működése immár a zeneművészeken múljon, mert –
bor kíséretében, vagy akár bor nélkül – az
est legnemesebb alkotóeleme mégis csak a muzsika volt, amely magában
hordozta az élő zene elhangzásának
egyszeriségében és egyediségében rejlő
különleges és szavakban ki nem fejezhető varázsát és örök titkát.
A Wespa-vonósnégyes a Mozart műre egészült ki
ifj.
Firtl Mátyással klarinétötössé, amelyben a klarinét tündöklő volta
erősítette
fel Mozart stílusának és harmóniavilágának különlegességét.
Nemhiába tartják azt az igazán hozzáértők,
hogy a
klarinét, ez a sokrétű kifejezésre hivatott, nemes hangszer lényegében
Mozart
műveiben foglalta el az őt megillető helyet a fafúvók között. Mozart,
aki nemcsak
a zenekarban alkalmazta szinte elsőként, hanem szólisztikus adottságait
is ő
fedezte fel a hangszernek és Mozarttal együtt az előadóművész által is
így vált
az est fénypontjává az A-dúr
klarinétötös.
- Szenzációs volt, egyszerűen lenyűgöző –
összegezte az
élményt Szokolay Sándor, Kossuth-díjas zeneszerző az estet követően,
lényegre
törő és egyértelmű, de mindenképpen hiteles ,,kritikusként.”
sopron.hu
2008. szeptember 01., hĂŠtfĹ 16:46