,,Ha az élet a legfőbb mértékegységünk…”

A Győr-Moson-Sopron Megyei Önkormányzat – sok éves hagyományát folytatva – ismét ünnepséget szervezett a Madarak és Fák Napja alkalmából. Az idei évben a rendezvénynek a csornai Arany János Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény és Nevelési Tanácsadó adott otthont, ahol május 8-án, érdekes és tartalmas programok várnak kicsiket és nagyokat egyaránt.

A rendezvényen ünnepi köszöntőt Firtl Mátyás, a Győr-Moson-Sopron Megyei Közgyűlés alelnöke és Gyopáros Alpár, Csorna város alpolgármestere mondott. Ezt követően az intézmény diákjai dalokat, népi játékokat adtak elő. A Madarak és Fák Napja alkalmából a diákok fákat, bokrokat ültettek az intézmény területén, papírsárkányt készítettek, volt állatsimogató és előadások hangzottak el a mesékben szereplő madarakról, a Fertő-Hanság növény- és állatvilágáró. Aa Speciális Szakiskoladiákjai által nevelt növényekből növényvásár várta az érdeklődőket.
Az eseményen Firtl Mátyás a megyei önkormányzat emléklapjával köszönte meg Lechner Arankának, az intézmény igazgatójának az intézmény élén, és az ünnepség megszervezése során végzett áldozatos munkáját.

Firtl Mátyás, a Győr-Moson-Sopron Megyei Önkormányzat alelnökének köszöntőjét egy Déry Tibor-idézettel kezdte: ,,Sok országban számon tartják a nagyon öreg fákat, védelmezik, megsegítik őket a létért való küzdelmükben. Szükség is van erre az ipari társadalom halált hozó támadása idején. A természet katedrálisai a reimsi székesegyháznál ugyan szimplábbnak látszanak, de – ha az élet a legfőbb mértékegységünk – magasabb rendűek nála. A katedrális állókép, nincs anyagcseréje, nem tud szaporodni, emberi kéz emelte, rombolhatja. A fák nemzetsége azonban halhatatlan: amíg naprendszerünk működik, leveleik sarjadásával, hullásával mérni fogják a mérhető földi időt”.

Az elhangzott gondolatsor kulcsszava: az élet: ,,Ha az élet a legfőbb mértékegységünk…”

A mai nap, a Madarak és a Fák Napja. Egyik kérdése, – talán a legfontosabb – amelyet minekünk szegez: Mi a mi legfontosabb mértékegységünk? Az élet? – vagy valami más? Az értelmes és méltó létnek egyetlen célja lehet: az élet maga. Az élet szolgálata, az élet kiteljesítése. Az élet, amely lelket, szellemet és anyagot egyszerre feltételez, növekedést, fejlődést, a jó szolgálatát jelenti. A Teremtőt a Földön megidéző élet, minden momentumával, és minden lényével együtt a legfontosabb érték. Az az élet, amely a fákban és a madarakban egyaránt lakozik. Minekünk mi a legfőbb mértékegységünk ma? A gazdaságosság? A szabadság? Az igazság? A jólét? A gyorsaság? Az információ? A tudomány? Mindezek fontosak és értékesek, de csakis az élet vonatkozásában, csakis az élet által kiteljesedve, annak szolgálatában.

A Madarak és Fák Napjának ötlete 1902-ből datálódik. Az utóbbi időkben számtalan "zöld" világnap nyert létjogosultságot, amelyek ráadásul összetorlódnak a tavaszi időszakban, akkor, amikor az újjáéledő természet életereje erőteljesen mutatja meg magát. Április 22-én van a Föld napja, május 15-én az állat- és növényszeretet napja, június 5-én pedig a környezetvédelmi világnapot tartjuk, és a sor még folytatható...

Nem érezhetjük-e azt, hogy valami nagy-nagy ellentmondás van abban, hogy a környezetvédelmi, a természetvédelmi hivatalos napok száma szaporodik, közben pedig, a Déry Tibor által megfogalmazott ,,ipari forradalom halált hozó támadása” egyre erőteljesebb és pusztítóbb, mint valaha?

És éppen az ember ténykedésének következtében vált 1902 óta a helyzet egyre súlyosabbá. Megoldást hozhatnak-e a nemzetközi egyezmények és fórumok? Csakis akkor, ha felismerjük, hogy az ÉLET –hez való viszonyulásunk elsősorban erkölcsi természetű. Az embert azért helyezte a Teremtés a világba, hogy ,,gondoskodó kormányzással”, a teremtett világ iránti felelősséggel éljen - ezt II. János Pál Pápa 1990-ben mondta. A teremtett világban pedig, megláthatjuk azon erkölcsi rendet, amely a környezethez fűződő erkölcsi viszonyokat is meg kell, hogy határozza.

,,Az a viselkedésmód, amely napjainkig az ember és természet viszonyát éppen úgy jellemezte, mint az emberek egymás közti kapcsolatát, át kell, hogy adja a helyét a megóvó, óvó, tiszteletteljes megközelítésnek, a teremtmények közötti testvériség érzésének.” – hangzik a pápa üzenete, ami azt is jelenti egyben, hogy erkölcsi válaszúton áll az emberiség. Nem csak tudományos, társadalmi, gazdasági kérdés a sorsunk. Nem elsősorban az, hanem erkölcsi. Az ÉLET kérdése. A nagy kérdés pedig az, hogy az élet-e a mértékegységünk. Az élet-e az értékegységünk? S, ha mértékegységünk egyértelműen az élet, akkor vallott hitünk szerint, – vagy akinek úgy tetszik, a természetben létező törvények és jog szerint is – döntenünk és cselekednünk kell egyénenként és közösségként egyaránt.

,,Sok országban számon tartják a nagyon öreg fákat, védelmezik, megsegítik őket” –írja Déry Tibor – a mai magyar valóságban pedig, nemhogy az öreg fákat, de a rászoruló, elesett embertársainkat, a családjainkat sem védheti meg semmi éppen az állammal szemben. Igen, erkölcsi válaszúton áll a mai magyar társadalom is.

Mi a legfőbb mértékegységünk? Mi a legfőbb értékegységünk? Az élet-e? Vagy pedig az erkölcsi erő és felelősség és a haszonelvűség közötti egyensúlyt visszafordíthatatlanul a haszonelvűség oldalára billentjük? Akinek legfőbb értéke az élet, az akként tekint a madarakra és fákra, mint ahogyan Németh László is. Szerinte a fák, a növények, a madarak nevei ,,nem adatok, hanem élmények nevei, s csak az tudhatja őket igazán, akiknek elég csönd van a lelkében…”

A madarak és a fák egyaránt az ég felé, a fény felé törekszenek. ,,Feltehetően, a madár az a közvetítő, aki föntről lefelé, az Égből a Földre hozza a Teremtő időszerű parancsát” – írja Márai Füveskönyvében. ,,Nem tagadják meg rokonságukat az angyalokkal” – teszi hozzá Hamvas Béla. – Égen menő szép madár, De nem madár, szárnyas angyal, - hangzik Molnár V. József egyik gyűjtésében. Olvastam, hogy a kínai nyelvben a ,,válság” szót, két egymás melletti jellel írják le. Az első azt jelenti, hogy ,,veszély”, a második azt, hogy ,,lehetőség.” Az ÉLEt természete az, hogy a ,,veszély” mellett mindig ott a ,,lehetőség”. Ez a nap legyen annak is a napja, hogy a veszély mellett a lehetőséget is ismerjük fel.

A Madarak és Fák Napján azt kívánom, hogy a jelenkori veszélyhelyzetben, az erkölcsi válságból következő mindennemű válság, – a környezetvédelmi, a gazdasági – leküzdéséhez minél többen legyünk olyanok, akik az ÉLET oldalán való ,,lehetőség” –eket meglátják, felismerik és a jövő érdekében érvényesítik – mondta beszédében Firtl Mátyás, országgyűlési képviselő a Győr-Moson-Sopron Megyei Önkormányzat alelnöke a csornai ünnepségen.

BTÉ