Alvás helyett buli
Balaton Sound 2009
2009. július 11., szombat

A Balaton Sound harmadik napja, mégis sok-sok ember ácsorgott türelmetlenül a Keleti-pályaudvaron a programfüzetét nézegetve. Vajon milyen koncertekről maradok le a vonat egy órás késése miatt? Sebaj, majd alvás helyett bulizunk!

Az út hamar eltelt. Odaérve pedig nem volt nehéz kitalálni, merre is van a fesztivál. Csupán követtük a tömeget. Még mielőtt bementünk volna "gyorsan" felmarkoltunk egy kis folyadékot a boltban, és letelepedtünk sütkérezni a partra. Délután háromkor az emberek még csak éledeztek az előző buli után. Hűsítő fürdőt vettek a Balatonban vagy éppen hideg sörrel oltották szomjukat. Időközben nekünk is megjött a party-hangulat, így szépen lassan befolydogáltunk a fesztivál területére. Miután jól a fejünkbe véstük melyik színpad merre is van, (megjegyzem nem volt nehéz) sanda mosollyal az arcunkon figyeltük a lődörgő tömeget. Ki itt ki ott henyélt.

Aztán hatot ütött az óra és egyszeriben minden megváltozott, az emberek mozgolódtak, kisebb csoportokba verődve gyülekeztek a színpadoknál, a pultok előtt pedig hosszú sorok kígyóztak. Elindult a "fesztiválozók" harmadik napja. Eskorzo! Egy könnyed kis SKA bemelegítésnek pont megfelelt. Ráadásul még a tömeg sem nőtt akkorára, hogy a nagy őrjöngés közepette kilötykölje a drága sörömet. A zenekar kitette magáért, ugrált, táncolt, tombolt a színpadon, így kissé megfáradva, de annál jobb kedvel lavíroztunk át a másik koncertre. A Zagar elég sokat váratott magára, de végül is egy fergeteges koncerttel lepett meg bennünket. Senki sem bírta táncolás, tapsolás, üvöltés nélkül. Időközben pedig besötétedett, ami csak tovább fokozta a partihangulatot. Az adrenalinnal feltöltődött tömeg a majdnem két órás koncert után is alig akarta elengedni a zenekart. Egy két ráadás számmal azonban többé-kevésbé kiengesztelődtünk, majd következhetett az este második fele.

Minél közelebb lettünk az éjfélhez, annál nehezebben jutottunk be a mosdóba, illetve egyáltalán odáig annyi ember tódult be a fesztivál területére. Esélyük nem volt a hátul álló nézőknek bejutniuk az első sorokba. Nekünk ez nem számított partizán módra vándoroltunk egyik színpadtól a másikig, hallásunkra hagyatkozva, mire is akarunk éppen ropni.

Zsuzsa