Minden jó, ha a vége jó - utolsó nap az EFOTT-on
EFOTT 2009
2009. július 18., szombat

Reggel felkelés után a mosdó környékén kígyózó hatalmas sor kivárását követően a nagy kánikulában kifejezetten örültem, hogy csak hideg víz folyt a csapokból. A frissítő reggeli fürdés után indulhatott a nap - az EFOTT utolsó napja, amely méltón zárta a fesztivált, és a közelgő vihar se tudta megtörni!

Szombat délelőtt a tipikus balatoni kemping látványa tárult elém: sokan a strandra menekültek a rekkenő hőség elől vagy egy-egy fa vagy sátor árnyékában hideg sört kortyolgatva húzták meg magukat. Jó páran a hajósi pincefalu látogatásával töltötték a nap egy részét, ezzel együtt kulturális ismereteiket bővítve: akik beneveztek a turisztikai program által kínált borkóstolásra és az Európában egyedinek számító pincefalu látogatására, azok számára kellemes hűvös és zamatos bor biztosította a jókedvet.

Ismét bebizonyosodott a régi mondás igazsága: "Kicsi a világ!" Többször is felkaptam a fejem a nevem hallatára, és kiderült, hogy sokkal több ismerősöm választotta az EFOTT nyújtotta szórakozást, mint amennyiről tudtam. És mi más lenne jobb egy koncert mellett a baráti társasággal elfogyasztott hideg sörnél?

Vihar előtti csend helyett a fesztiválozók nyüzsgése és a délutáni koncertek fülbemászó dallama töltötte be a bajai Petőfi-szigetet. Habár a programok töretlenül meg voltak tartva, figyelmeztették a fesztiválozókat, hogy a közeledő viharra való tekintettel erősítsék meg sátraikat.

A színpadok környékén lévő homokot rövidesen felkavarta a szél, a Kowalsky koncert alatt pedig hirtelen megnövekedett az egymásra kísértetiesen hasonlító sárga esőkabátot viselő emberek száma. Egyiküket megkérdezve kiderült, hogy a Velke Popovice sörfaluban esőkabátokat osztogatnak a hálás fesztiválozók számára.

Minden jó, ha a vége jó: a közeledő vihar nem mosta el az EFOTT-ot. Késő délután már csak az tűnt fel, hogy néhány ember érdeklődően néz fel egy fa koronájára: egy tűzoltó az ágakon egyensúlyozva igyekezett feljebb jutni, miközben egy humorizálni próbáló fesztiválozó macskákat hívogató hangot adott ki. Kiderült, hogy nem egy rémült cicát kell megmenteni a magasságtól, hanem a vihar miatt veszélyessé váló faágat igyekeznek eltávolítani.

Az időjárás ellenére a koncertek folyamatosan biztosították a jó hangulatot. A Supernem se hazudtolta meg önmagát: az első dallamok után megtelt a színpad előtti tér olyan emberekkel, akik nem az eső elől menekülve, hanem a pörgős ritmus miatt lepték el a fedett helyet. Ezután a Beatrice és a Goulasch Exotica mérte össze erejét az egymással szembeállított színpadokon: nem a tagok izmairól volt szó, hanem arról, hogy melyikük tud a másikat felülmúlva nagyobb rajongói tábort összeszedni.

A Depresszió és Kowalsky sikeres koncertje után a Tankcsapda méltón koronázta meg egy sajátos "show"-val az idei EFOTT utolsó napját. A színpadnál néha-néha fellobbanó látványos lángokkal és az ismert dallamokkal a lobogó hajú énekes, a dobverőket pörgető és a gitárt mesterien pengető zenész együttese hihetetlen rutinnal teremtette meg a tipikus fesztiválos hangulatot, amely kora reggelig folytatódott.

Jambrich Nóra
Fotó: Berényi Zsolt