Firtl Mátyás országgyűlési képviselő ünnepi beszéde

Tisztelt Ünneplő Közösség!

A kiválasztottság azt jelenti, hogy valaki képes egyidejűleg helytállni az olykor, eszközöket sem válogató, napi versengésben és az időtlenségben egyaránt. Szent István királyunk személyében az isteni gondviselés ilyen uralkodót adott a magyar nemzetnek:

Kiválasztottat – és kiválasztottságában szentet. Kiválasztottsága azt jelentette, hogy a földiek érdekét az égi akarattal össze tudta egyeztetni, ezért volt kiválasztottságából fakadóan jövőlátó király.

Tudott választani, dönteni és megvalósítani.

E három képesség birtokában választotta végérvényesen és visszavonhatatlanul az egyedül helyes utat: a nyugati, latin kereszténységet.

Kiválasztottként – mai kifejezéssel: géniuszként, – sikeres volt államférfiúi, politikusi, honteremtői, országépítői, egyházszervezői tevékenységében, de 1000 éven túl maradandót, ma is érvényeset, csak szentsége által alkothatott.

Olyannyira, hogy nemzetünk máig megmaradt, az ő művének köszönhetjük.

Értjük-e és tudjuk-e, ma, hogy István király ,,szentsége” mit jelent?

Mi magyarok, akiket Szent István öröksége tartott meg, – még akkor is, ha nincs ennek mindenki tudatában – mi, magyarok, egyáltalán tudjuk-e értelmezni, merjük-e használni ezt a szót?

A ,,szent” lelki és szellemi fogalomként, de leginkább tettekben azt jelenti: legalább egy adottságomból a száz százalékot adom Istennek ÉS embertársaimnak.

Szent István ezt megvalósította.

- Hivatásnak és szolgálatnak tekintette a királyi feladatot, hősi szinten gyakorolta a megbocsátást, türelemmel viselte élete tragédiáit.

Fia elvesztése ellenére, erős hittel, Nagyboldogasszony napján felajánlotta a Boldogságos Szűz Máriának a koronát és az országot.

Sikeresen lépett a honfoglaló vezérek és fejedelmek nyomdokába: megfelelő időben és kellő mértékben fel tudta becsülni, hogy mikor szükséges, mennyire célszerű, hogyan helyes az újszerű, de a megmaradást, jelentő, új értékrendet, az állam szervezésének alapjává tenni, a magyar jövőépítés céljából.

Felismerte: a krisztusi eszme erőterében a nemzeti gondolat nem szakíthat ki minket Európából, de Európából sem hiányozhat a magyar gondolat.

Az európai jogrend és kultúra a kereszténység értékrendjével érkezett hozzánk. És ez lett a nemzet megtartásának biztosítéka.

Mert a haza az Árpád-házi királyok alatt is romba dőlt, de újból felépülhetett; a török hódoltság idején 3 részre szakadt, de újra egyesült, a 18. században az elpusztulás fenyegette, de új életre kelt.

Gyilkos ideológiák rombolták a hazát, de az igazság és a szabadság eszméje újraéledt; s hogy, elkezdték szellemi és anyagi kiárusításunkat, hogy a hazugság intézményesített korát éljük jó ideje, hinnünk kell abban, hogy Szent István művének alapjain az erős haza, a nemzet újrateremthető.

Kedves Ünneplő Közösség!

Igen! A mai ünnep ezt üzeni: ,,A mű” újrateremthető. Ami Szent Istvánnak a korabeli – egyáltalán nem könnyű – közállapotok, -viszonyok és feltételek között sikerült, az minekünk is sikerülhet.

Hiszen, nem vagyunk nála eszköztelenebbek. Másmilyenek az eszközeink, de nem kevesebbek.

Az utóbbi évtizedek hatalmi rendszerének bukása után hasonló feladat előtt áll nemzetünk, mint az ezer évvel ezelőtti történelmi időben.

Gondolkozzunk el ezen az ünnepen azon, hogy Szent István példájához képest mi hiányzik ahhoz, hogy újrateremtsük nemzetalkotó művét, aminek alapja több mint 1000 éve megvan?

A helyzetismeret? A szándék? Az akarat? Az eszme? Az értelem? A megegyezés? A vezető? A hit? Az eszközök? Az összefogás? Az értékrend?

Hiányzik-e a felsoroltak közül valami? A felsorolt fogalmak közül melyek azok, amelyekkel nagy a baj?

A helyzetismerettel? A szándékkal? Az akarattal? Az eszmével? Az értelemmel? A megegyezéssel? A vezetővel? A hittel? Az eszközökkel? Az összefogással? Az értékrenddel?

Vagy talán, nehezebb lenne ma, 2009-ben a mi dolgunk, mint ami István királyé volt fejedelemmé emelését, majd megkoronázását követően? Akinek egyszerre kellett tudni bánni az eszmével és a hatalommal?

Hiszen éppen a koronázással dőlt el, hogy a sok, korábbi vándorló nép sorsával ellentétben a törzsekből és nemzetségekből álló magyarok az államba szerveződő népek útjára térnek, és keresztény hitre.

István korában a népvándorlás alatt összegyűjtött szervezői képesség alkalmasnak bizonyult egy modern, európai állam megszervezésére. De fel kellett vállalni és meg kellett cselekedni!

Ezer évnél hosszabb időnk tanulsága, hogy egy nép akkor lesz erős, ha vezetői a nép adottságainak megfelelő döntéseket hoznak.

Tisztelt Egybegyűltek!

Szent István Királyunk napja ma próbára teszi felelősségérzetünket, lelki életünket, érzelmeinket, hitünket, közgondolkodásunkat, és politikai magatartásunkat.

Szent István ünnepe ma azt üzeni: el kell kezdeni újraépítkezésünket, országunk, hazánk, nemzetközösségünk újraépítését.

Üzeni: nincs az a nehéz helyzet, az az ideológiai, hitbeli, eszközbeli nehézség, nincs az a személy, az az önérdek ami, vagy aki kellő szándék mellett, ezt megakadályozhatná.

Szent István megteremtette a hazát, szellembe és lélekbe ágyazva, biztos alapokkal, nekünk pedig szent kötelességünk a művet megőrizni, helyesebben : maradékaiból újraépíteni.

Szent Istvánnal együtt hazateremtőkké válhatunk. Szent Istvánnal együtt újból hazateremtőkké kell válnunk.

Emlékezzünk csak: volt már a rendszerváltást követően sikeresnek indult kísérletünk a Szent István-i mű újraépítésére, amikor megérezhettük azt, hogy milyen érzés, ha a nemzetépítés folyamatában elődeink társalkotóivá válhatunk, 1000 esztendővel a mű alkotását követően.

Szent István művét folytatjuk, akkor, amikor a haza javára cselekszünk, mert nem lehet annál nagyobb életcélja az embernek, mint a magunk egyéni és kisközösségi életében, köreiben az égit és a földit összhangba hozni.

Ezt a kiválasztottságot kínálja ez az ünnep mindenkinek egyénenként is, ezt tenni, új hazát építeni ma a legszentebb kötelességünk.

Ehhez kívánom Isten segítségét és áldását Sopronnak, Magyarországnak, a magyar nemzetnek ezen a mai ünnepen!