A tornászás volt minden boldogsága
A 102 éves Brandeisz Elzát köszöntötte szeptember 18-án Sopron nevében Abdai Géza alpolgármester.

1907-ben született, és amikor elkezdte az elemi iskolát, akkor tört ki az első világháború - ahogy Elza néni is mondja - a nagy háború. A mai születésnapi köszöntésen egy olyan gyapjúkabátkát viselt – nagyon csinosat – amelyet a háború előtti években vásárolt édesanyja.

A korát meghazudtolóan fiatalos, mindig vidám és friss, Elza nénit, ma a soproni önkormányzat nevében Abdai Géza alpolgármester köszöntötte.

Szeretem Sopront és a soproniakat – mondja mosolyogva, a 102 éves hölgy, akinek határozott véleménye van a közélet kérdéseiben is, amelyekben nagyon is jártas és tájékozódott.

A mai időkben a biztos pont hiányzik. Kár, hogy sok frissen végzett fiatal kénytelen külföldre menni mert nagy a bizonytalanság az országban – fejtette ki véleményét Elza néni.

A mai állapotokról túl sok jót nem tudok mondani – teszi hozzá Elza néni, aki szívesen mesél a régi időkről.

Budapesten mozgásművészetet oktatott, a háborús évek alatt egyre több időt töltött balatonalmádi nyaralójukan, majd 1963-as nyugdíjazását követően telepedett le Sopronban, ahol 102 éves születésnapján üzent a háziorvosának, hogy ne jöjjön, mert el kellett mennie itthonról.

- Nagyon soka dolgom, nincs időm semmire, unatkozni meg egyáltalán nincs időm - mondja Elza néni, aki az ajándékba kapott virágcsokrot egy olyan vázába tette, amit 1955-ben a tornászcsapata nyert, és amelynek történetére , természetesen pontosan emlékszik.

- Fiatal koromban is elég világosan láttam a dolgokat, azokban az időkben is a háború alatt, amikor elég szomorú dolgok történtek - emlékszik a múltra Brandeisz Elza, akinek a tornászás a mindene volt, a ,,legnagyobb boldogsága", amely több, mint negyven évig tartott, és amelyre ma is szívesen emlékszik.

BTÉ