CyberPress
közéleti magazin
cyberpress@sopron.hu
2023. február 7., kedd, Tódor, Rómeó napja


Irodalmi Kávéház

Intranet Galéria

Apróhirdetések

Képeslapok

Soproni Képindex

Polgármesteri Hivatal

ZÓNÁK
Főoldal
Lapszemle
  Lapszemle
Kultúra
  KultúrVáros
  Lélektől lélekig
  SzínházVilág
  Soproni Ünnepi Hetek
  Borváros
Regionális kulturális programajánló
  Színház
  Kiállítás
  Rendezvények
  Hangverseny-Zene
Cyber Kurír
  Hírek - események
  Szomszédvár - Régió
  Soproni Snassz
Európai Unió
  EU
Cyber hírek
  Közélet
  SopronMedia
  Városháza
  Sport
Szórakozás
  Fesztiválgájd
  HangFal
  Mi1más
  Diákélet - diákszáj
  ViccGödör
Gazdaság
  Kereskedelmi és Iparkamara
Sport - szabadidő
  Sportcentrum
  Száguldó Cirkusz
Tudomány-technika
  Űrvadász
  Egészség
Környezet
  Borostyán
  Egészség

Hírek - események  

A tornászás volt minden boldogsága
A 102 éves Brandeisz Elzát köszöntötte szeptember 18-án Sopron nevében Abdai Géza alpolgármester.

1907-ben született, és amikor elkezdte az elemi iskolát, akkor tört ki az első világháború - ahogy Elza néni is mondja - a nagy háború. A mai születésnapi köszöntésen egy olyan gyapjúkabátkát viselt – nagyon csinosat – amelyet a háború előtti években vásárolt édesanyja.

A korát meghazudtolóan fiatalos, mindig vidám és friss, Elza nénit, ma a soproni önkormányzat nevében Abdai Géza alpolgármester köszöntötte.

Szeretem Sopront és a soproniakat – mondja mosolyogva, a 102 éves hölgy, akinek határozott véleménye van a közélet kérdéseiben is, amelyekben nagyon is jártas és tájékozódott.

A mai időkben a biztos pont hiányzik. Kár, hogy sok frissen végzett fiatal kénytelen külföldre menni mert nagy a bizonytalanság az országban – fejtette ki véleményét Elza néni.

A mai állapotokról túl sok jót nem tudok mondani – teszi hozzá Elza néni, aki szívesen mesél a régi időkről.

Budapesten mozgásművészetet oktatott, a háborús évek alatt egyre több időt töltött balatonalmádi nyaralójukan, majd 1963-as nyugdíjazását követően telepedett le Sopronban, ahol 102 éves születésnapján üzent a háziorvosának, hogy ne jöjjön, mert el kellett mennie itthonról.

- Nagyon soka dolgom, nincs időm semmire, unatkozni meg egyáltalán nincs időm - mondja Elza néni, aki az ajándékba kapott virágcsokrot egy olyan vázába tette, amit 1955-ben a tornászcsapata nyert, és amelynek történetére , természetesen pontosan emlékszik.

- Fiatal koromban is elég világosan láttam a dolgokat, azokban az időkben is a háború alatt, amikor elég szomorú dolgok történtek - emlékszik a múltra Brandeisz Elza, akinek a tornászás a mindene volt, a ,,legnagyobb boldogsága", amely több, mint negyven évig tartott, és amelyre ma is szívesen emlékszik.

BTÉ



2009. szeptember 21., hétfő 15:15


címlap zóna archívum




© 1999-2007, Internet Sopron Egyesület