CyberPress
közéleti magazin
cyberpress@sopron.hu
2024. április 23., kedd, Bel napja


Irodalmi Kávéház

Intranet Galéria

Apróhirdetések

Képeslapok

Soproni Képindex

Polgármesteri Hivatal

ZÓNÁK
Főoldal
Lapszemle
  Lapszemle
Kultúra
  KultúrVáros
  Lélektől lélekig
  SzínházVilág
  Soproni Ünnepi Hetek
  Borváros
Regionális kulturális programajánló
  Színház
  Kiállítás
  Rendezvények
  Hangverseny-Zene
Cyber Kurír
  Hírek - események
  Szomszédvár - Régió
  Soproni Snassz
Európai Unió
  EU
Cyber hírek
  Közélet
  SopronMedia
  Városháza
  Sport
Szórakozás
  Fesztiválgájd
  HangFal
  Mi1más
  Diákélet - diákszáj
  ViccGödör
Gazdaság
  Kereskedelmi és Iparkamara
Sport - szabadidő
  Sportcentrum
  Száguldó Cirkusz
Tudomány-technika
  Űrvadász
  Egészség
Környezet
  Borostyán
  Egészség

Hírek - események  

Benedek Elek születésének és a soproni óvóképzésnek közös évfordulós ünnepségeit tartották

A tettben megnyilvánult nemzethűség az, amely a Leghűségesebb Várost és Benedek Elek szellemi örökségét egymáshoz kapcsolja: a soproni óvóképző mindig is felvállalta a határon átnyúló lelki egységet, amit a büszkén viselt Benedek Elek név is jelez.

Benedek Elek születésének 150., a soproni óvóképzés 110. és a felsőfokú óvóképzés 50. évfordulóját nagyszabású, egész napos ünnepséggel ünnepelte október 3-án a Nyugat-magyarországi Egyetem és az egyetem Benedek Elek Pedagógiai Kara.

A Benedek Elek Pedagógiai Kar előtt felavatták Elek Apó kútját, Kányádi Sándor az 1993-ban Kossuth-, 1994-ben Herder-, 1998-ban Magyar Örökség-díjjal, idén március 15-én pedig a Magyar Köztársasági Érdemrend Nagykeresztjével kitüntetett erdélyi költő ötlete alapján és a költő jelenlétében. A nap folyamán előadások, könyvbemutató, kiállítás emelte a jubileumi rendezvény fényét.
Az eseményen, többek között Abdai Géza alpolgármester és Firtl Mátyás, Sopron országgyűlési képviselője is köszöntötte az egybegyűlteket.


Abdai Géza elhangzott köszöntője:

Tisztelt Rektor Úr! Tisztelt Dékán Úr! Tisztelt Óvópedagógusok! Tisztelt Hallgatók!

Sopron Megyei Jogú Város Önkormányzatának nevében szeretném köszönteni Önöket a Jubileumi évforduló alkalmából.
50 évvel ezelőtt nyitotta meg kapuit Sopronban az Óvónőképző Intézet. E valóban szép kerek évforuló mellé azonban meg kell említeniünk még két dátumot, hiszen mindegyik nagy jelentősséggel bír. 110 éves múltra tekint vissza városunkban a tanító- és óvónőképzés, amely 1899-ben az Isteni Megváltóról Nevezett Nővérek soproni tanintézetében kezdte meg működését, és szintén idén ünnepeljük Benedek Elek születésének 150. évfordulóját.


Ezek a dátumok valóban magukért beszélnek. Amikor az óvópedagógiáról beszélünk, akkor egy percre sem feledkezhetünk meg a gyermekekről, gyermekeinkről, hiszen minden előadás, szeminárium, gyakorlat azt a célt szolgálja, hogy minél több értéket adjanak át a pedagógusok a gyerekeknek. Ez nagy felelősség, hiszen a legifjabbak jövője szempontjából meghatározóak az elsajátított ismeretek.
Gyermeket nevelni szülőként, pedagógusként nagy felelősség, akik ezt a hivatást választják minden elismerést megérdemelnek. A változó világunkban egyre több impulzus éri a fiatalokat, és ne legyünk álszentek, nem mindig pozitívak. Segíteni kell tehát, hogy a sok információt helyesen szűrje a gyermek; a haszontalanokat, károsakat kell kell tudni különböztetni fontosaktól és értékteremtőktől. Erre a nem kis feladatra vállalkoztak Önök, köszönet érte.

Az önkormányzat nevében kívánom, hogy e patinás intézmény falai között hasonlóan magas szinvonalon folytatódjon az óvópedagógus-képzés, és szeretettel gratulálok mind az oktatóknak, mind a hallgatóknak a kerek évfordulóhoz.

Köszönöm figyelmüket!

Firtl Mátyás köszöntője:

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Köztudott, hogy 1921-ben, akkor, amikor Erdélyből kétszázezren vették Magyarország felé útjukat, Benedek Elek az áradattal szemben elindult haza, a Székelyföldre, mert úgy tartotta, hogy ott nagyobb szükség van rá. Így, a Benedek Elek személyéhez, életművéhez, az óvóképzés megalapításához köthető hármas évforduló eseménye: a hűség, a magyarnak és magyarként való megmaradás, a szülőföld iránti tisztelet ünnepe is.

Itt, Sopronban különös fénye van a hűség, a magyarnak maradás, a szülőföld tisztelete fogalmaknak. Mert, 1921-ben, amikor Benedek Elek haza indul Erdélybe, hogy a magyarság megmaradásáért dolgozzon, itt, a nyugati végeken, Sopron és környéke – magyar, német, horvát ajkú lakói – népszavazással állnak ki magyarságuk mellett. Ez, a tettben megnyilvánult nemzethűség az, amely a Leghűségesebb Várost és Benedek Elek szellemi örökségét egymáshoz kapcsolja.

Az intézményt, névadója öröksége, itt a Leghűségesebb Városban, így kötelezi arra, hogy – amint azt eddig is tette –, a legnehezebb időkben is a magyar nyelv és kultúra megtartó erejében vetett hitet adja át diákjainak, a jövő nemzedéknek. Benedek Elek a cselekvő nemzetszeretet követendő példája a mi jelenünkben is.

Küzdött a magyar nyelv és a szülőföldje megmaradásáért, és nem csak mesékkel, a mondavilág és népdal-szövegek gyűjtésével hanem a gyengéket, a kiszolgáltatottakat harcosan pártfogoló újságíróként, és politikusként egyaránt: teljes énjével és életével szolgálta a nemzetet. A teljes élettel való szolgálat, az alkotói energia ilyen intenzitású koncentrálása szintén olyan követendő magatartás, amely a mai magyar jelenben, a jövő iránt felelősséget érzőknek követendő példát mutat.


Tisztelt Ünneplők!

A mai magyar valóságban a pedagógusi pályát, élethivatást választóknak legalább annyi elszántságra és küzdőenergiára, teljes életre van szükségük, mint amennyire Benedek Eleknek a Trianon utáni időkben.
Ha az ország gazdasági állapotát, erkölcsi és morális válságát, megtépázott nemzeti önazonosságunk állapotát, általában a közállapotokat és abban az oktatás, a kultúra megbecsültségét, támogatottságát nézzük, mintha újból egy háború utáni helyzetben lennénk, ahonnan újra kell kezdenünk az építkezést. Ezért Önöket, akik most itt állnak, akár tanárként, akár diákként, vagy az oktatásban dolgozóként – külön köszönet és elismerés illeti, mint az oktatás és nevelés mai apostolait.

Benedek Elek példája, megtépázott jelenünkben is követendő. Ő, a Trianoni döntés után az anyaországból, hazatérve szülőföldjére felismerte, hogy a korszak történelmi drámái feletti bánkódásban, siránkozásban az a veszély fenyegeti a nemzetet, hogy önsajnálkozásában mindenki elfeledkezik a jövő nemzedékéről, a gyermekekről, s ezzel lemond az értelmes és tartalmas jövő alakításáról. Vagy legalább is értékes éveket, évtizedeket veszteget el. Ezért Benedek Elek utolsó leírt üzenete szerint: ,,A fő, hogy dolgozzanak….”, dolgozni kell.

Ez az a másik szellemi örökség, amelyet az Önök Intézménye, a mai Benedek Elek Pedagógiai Kar őriz és a legnehezebb időkben is érvényesít: a magyar nyelv, az anyanyelv, a mese, a legkisebbekre való szeretetteljes odafigyelés, idő és energia, pedagógiai tapasztalat és tudomány megtartó erővé való átalakítása, a jövő nemzedékének lelkében.

Benedek Elek ünnepe így ma, az Önök küldetésének is ünnepe, amely, kívánom: erősítsen meg minden pedagógust küldetésében: Megcselekedni a nemzetszeretetet, úgy, ahogyan Benedek Elek is tette, a jövő nemzedékek lelkében, a megmaradás reményében, nap mint nap a legkisebbek között. Ehhez adjon Isten erőt, egészséget Önöknek és mindenkori tanítványaiknak!

Köszönöm a figyelmet.



2009. oktĂłber 07., szerda 20:27


címlap zóna archívum




© 1999-2007, Internet Sopron Egyesület