Doborjáni Nap: hogy jobb legyen a világ

Átadták az idei Doborjáni Ferenc Emlékérmét a Doborjáni Ferenc Nevelési-Oktatási Központ ünnepségén. Idén Kovács Sándorné, Aranka, aki gyermekfelügyelőként kezdte pályáját, majd adminisztrációs területen dolgozott sokáig az iskolában, és aktív dolgozóként Bencsik Olga testnevelő, gyógytestnevelő részesült az elismerésben.

A Doborjáni Ferenc Emlékérmével oklevél, emlékplakett, pénzjutalom is jár, és a nevelőtestület által kijelölt két személynek adományozzák. Minden évben egy nyugdíjas és egy aktív dolgozó részesül a kitüntetésben.

Az ünnepség az intézmény udvarán az iskola alapítói, adományozói, létrehozói – Dr. Manninger Vilmos és Doborjáni Ferenc – emléktábláinál tartott koszorúzással kezdődött, majd Mesterházy Balázs, a Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnázium (Líceum) lelkésze mondta el ünnepi gondolatait.

Az udvari koszorúzást követően az iskola aulájában folytatódott az ünnepség, ahol Firtl Mátyás, a Győr-Moson-Sopron Megyei Önkormányzat nevében köszöntötte a megjelent diákokat, tanárokat, nevelőket és a kitüntetetteket.

Az emlékérmek átadását és az ünnepi műsort követően Csizovszki Sándor intézményvezető mondta el az ünneppel kapcsolatos gondolatait és méltatta az elismerésben részesült dolgozókat.

Gyönyörködjünk egymás fényében

- Az idei meghívóra került mottó elég gondolatot ad idei ünnepünk értelmezéséhez: ,,Senki se kényszerít, senki se tiltja, hogy válassz, itt te vagy a kérdés és csak te lehetsz a válasz!” - kezdte ünnepi köszöntőjét Csizovszki Sándor.

- Mindannyiunknak személyre szóló üzenet ez, s azt akarja kifejezni, hogy mindannyiunknak személyre szóló hivatása van, melyet fel kell ismernünk, s ha felismertük, ha szembesültünk ezzel, akkor választanunk, s döntenünk kell. Személyes szabadságunkban áll elvetni és szembeszállni vele, vagy igent mondva, rátenni az életünket.

Ilyen emberek voltak iskolánk történetében Dr. Manninger Vilmos és Doborjáni Ferenc is, de ilyen igent-mondó, hivatást vállaló és azt megélő személyiség az a két kolléga is, akiknek most átadtuk a Doborjáni Ferenc emlékérmet – fogalmazott Csizovszki Sándor. Hozzátette: az iskolaalapítók és adományozók semmire sem mennének a hétköznapok kemény, idegeket, életeket felőrlő munkáját is vállaló egyszerű, de nagyszerű egyéniségek nélkül, mint amilyen a két kitüntetett kollégájuk.

Később így folytatta: ,, Azt szeretném, ha egymás értékeit tiszteletben tartva élnénk egymás mellett, és egyáltalán tudomást vennénk a másikról. Azt szeretném, ha lenne lehetőség felragyogni és felragyogtatni másokat. Azt szeretném, hogy sok ilyen ragyogó pont legyen a földön, és azt, hogy lássuk meg egymást, és ne kívánjuk túlragyogni a másikat, hanem gyönyörködjünk egymás fényében.” – fogalmazott Csizovszki Sándor.

Életükkel munkájukkal, a közösséget szolgálták, tehát megváltoztatták a világot

Firtl Mátyás, a fenntartó, megyei önkormányzat alelnöke, országgyűlési képviselő köszöntőjében így fogalmazott: ,,Évről évre a felelősségteljes gondoskodás feladata, az elvégzett munka feletti öröm, az egymás sikerei feletti öröm ünnepe a Doborjáni Nap. Ez a nap egyben Doborjáni Ferenc alapító és dr. Manninger Vilmos adományozó követendő példájának felmutatása, abban, ahogyan életükkel munkájukkal, a közösséget szolgálták, ahogyan tulajdonképpen megváltoztatták a világot.”

,,A világ akkor változik meg, ha megváltoznak az emberek” – idézett Sopron országgyűlési képviselője egy gyermekotthonról szóló ferences történetben olvasott gondolatot.

- Sokak életét változtatták meg az alapítók, az adományozók azzal, hogy ezt az iskolát megálmodták, létrehozták, mint ahogyan sokak életét változtatják meg azok is, akik működteték, akik itt tanítottak, neveltek, akik ma működtetik, akik itt nevelnek, tanítanak.

- Mi ma itt azt is ünnepeljük, hogy – hitünk, meggyőződésünk és igyekezetünk szerint – a szebb, a jobb, a több élet és érték irányába változtathatjuk meg itt a világot, azzal, hogy saját magunk számára és tanítványainknak is a több, a jobb, a nemesebb értékeket mutathatjuk fel és adhatjuk át - fogalmazott Firtl Mátyás.

,,A világ akkor változik meg, ha megváltoznak az emberek.”

Gyermek- és fiatal korban a külső változás nagyon is szembetűnő: ahogyan napról-napra nőnek a fiataljaink, és válnak felnőtté a szemünk láttára. Ennek az intézménynek az is felelőssége és feladata, hogy ezzel, a külső, a szemmel látható változással egyidőben, a belső, a szellemi, lelki, tudásbeli, felkészültségbeli gyarapodását, változását is elősegítse az itt felnövő fiataloknak.

Mindazok, pedig, akik a fiatalok nevelésével, oktatásával foglalkoznak, tulajdonképpen így, a világ megváltoztatásán munkálkodnak folyamatosan. ,,Akkor mi, magunk vagyunk a világ?” – kérdezhetitek, Ti fiatalok. Igen! – Ti magatok vagytok a világ, együtt mivelünk. Mi, mindannyian alkotjuk, formáljuk a teremtett világot. És Ti, magatok is azzá változhattok, amivé szeretnétek, ha tesztek is érte, és azzá változtathatjátok a világot, amivé Ti magatok is váltok majd.

Ezért fontos, hogy mit és hogyan tanulnak a mai fiatalok, mit szeretnének a jövőnkkel, hogyan változnak, hogyan növekednek: tudásban, felkészültségben, tapasztalatban, és hitben. És éppen ennek az intézménynek a Doborjáni Iskolának a példája mutatja azt, hogy felelősségteljes munkával, áldozatvállalással megváltoztathatóak az emberek, megváltozhatunk mi magunk is, és jó irányba megváltoztatható a világ, köszönet ezért minden itt dolgozó pedagógusnak, nevelőnek.

,,A világ akkor változik meg, ha megváltoznak az emberek.” – szólt az idézet. S éppen Önök, pedagógusok a megmondhatói annak, hogy bizony változtatásra szorul a világ. Például abban, hogy az Önök felelősségteljes, igaz ügyért való munkálkodását, elvégzett munkáját megbecsülje anyagilag és erkölcsileg is.

De változtatásra szorul abban is a világ, hogy egymás elfogadása, az elesettebbek segítése, az egymással való felelősségteljes törődés természetes és magától érthetődő legyen.

Változtatásra szorul a világ abban, hogy az állam ne tehernek, hanem szent és tiszteletteljes kötelességének érezze gondoskodni a közösség minden tagjáról, közöttük a speciális nevelést, bánásmódot, odafigyelést igénylőkre, beleértve azt, hogy a közösből a szükséges anyagi forrásokat biztosítja. És nyilván a diákok is meg tudnák mondani, hogy szerintük, hogyan kellene megváltoznia a mai világnak, és meg is tudnák azt változtatni.

Megmutassuk, azt ami bennük jó, értékes, amiben a maguk és a közösség javára tudnak lenni

Mi azt szeretnénk, ha innen olyanok kerülnének ki, akik a maguk és a közösség sorsán tudnak majd változtatni. Bevallom, a mai állapotokra tekintve a fenntartó is úgy gondolja, hogy a jobb működés érdekében változtatni kellene sok mindenen, és én magam, politikusként is úgy gondolom; hogy például a normatív támogatás, amit az intézrendszer kap elég legyen mindazokhoz a feladatokhoz, amit el kell látnia, és ne csökkenjen.

A közös célunk pedig az, hogy mindazok, akik segítségre, speciális nevelésre szorulnak megkapják mindazt, ami abban segíti őket, hogy megmutathassák a világnak, – a szűkebb és tágabb közösségüknek – mindazt, ami bennük jó, értékes, amiben a maguk és a közösség javára tudnak lenni.

Ha ezt a közös célt sikerül elérnünk, akkor a világ is jobb lesz - mondta Firtl Mátyás, majd hozzátette:

- A közösségért való munka értéke és eredménye teszi ünneppé ezt a napot, és annak lehetősége és reménye, hogy a világ megváltoztatható, és annak bizonyossága, hogy mindig van, amiért érdemes. Mert: mindig van, amiért érdemes…

BTÉ