|
Ott voltunk
gyerekként is,
hol a
forradalmat éltették
azóta
megboldogult
anyáink, apáink.
A forradalom vérét itták,
vörösbor nedűvel
koccintottak.
Eledelük volt:
az elég volt!
Holt emberek
étke.
Élő hitünk vétke.
Marcangoltuk azt,
mi volt az élet
és az átok.
A szemfedőt
téptük,
a koporsón
kalapáltunk.
De elkísértek a szent lángok,
s a lyukas
zászlók,
lelkeinkben
szaporáztak
az – egyszer
szabad lesz –
álmok.
Álmok, szent
álmok!
(Bősze Balázs: Balázs barátom – ott voltunk – ugye?)
|
