Sopron környéki lelőhelye
A város környéki erdőkben, ligetes, bokros részeken, a városi parkokban sok helyen találkozhatunk az ibolya nemzetségbe tartozó fajokkal: az erdei ibolyával (Viola silvestris Lam.), a borzas ibolyával (Viola hirta L.), a csodás ibolyával (Viola mirabilis L.), az illatos ibolyával (Viola odorata L.). Apró, kék illatos virágai miatt mindenki kedveli.

Leírás
A nemzetség ötödfélszáz fajából 25 faj, és rengeteg természetes kereszteződésből származó hibridfaj él Magyarország területén. Ez utóbbi miatt nem mutatunk be egyetlen ibolyafajt, hanem a nemzetségról írunk.
Az ibolya név hallatára mindenkinek lilás színű virággal ékeskedő növényke jut eszébe. Azonban él egy faj közöttük, amelyiknek a virága sárga (Viola biflora L.). Ez az egyedüli védett faj közöttük.
A leveleik kerekdedek vagy vese alakúak, néha elliptikusak vagy széles tojásdadok. A levélvállak többnyire szív alakúak. Az öt csészelevél szabadon áll, és mind valamilyen elálló függelékkel rendelkezik. A sziromlevelek száma is öt. Szabadon állnak, nincsenek összenőve. Színük ibolyakék. Az alsó sziromlevél általában egy egyenes sarkantyúval végződik. Termése felnyíló, szőrös torktermés. A magok mákszemnyiek, sárgásak, világos barnák.
A legtöbb faj kora tavasztól a nyár elejéig virágzik.

Gyógyhatása
Az illatos ibolya gyökérzetét (Viola odoratae radix) és leveleit (Viola odoratae folium) gyűjtik. A gyökérdrog szaponint, keserűanyagot, illóolajat tartalmaz. A levéldrog fő hatóanyaga a szaponin, de nyomokban illóolaj is található benne. A drogonak nyálkaoldó, izzasztó, vértisztító hatása is van. Az ibolyavirág (Viola odoratae flos) szintén nyálkaoldó, de idegnyugtató és magas vérnyomást csökkentő hatása is van.

Kultúrtörténeti érdekesség
Az ibolya Erzsébet királyné kedvenc virága volt. Illatszerként és édességek aromájaként is használta az ibolyakivonatot. Bécs egyik cukrászdájában egészem 1997-ig készítettek ibolya fagylaltot a királynéi recept szerint. Akkor azonban az addigi eszenciát szállító vállalkozás felhagyott a kivonat gyártásával.
A Lajosok idején a francia főúri körökben is rendkívül nagy népszerűségnek örvendett az ibolyavirág. A feljegyzések megemlékeznek egy főúrról, aki minden nap friss ibolyacsokrot vitt kedvesének, aki a bókot - és a növény gyógyító és élvezeti értékét - oly komolyan vette, hogy minden nap egy csokor virágból teát főzött: így a virágok kettős célt szolgáltak.

Lyra florae
PAPANI, Giovanni

Ibolya

Sárga ruhába' kék ibolyácska
hirtelen ünnepen, reggeli órán
tánclépésben amint, kicsi lányka,
mirtuszon által jössz s a borókán!

Kis kerek arcod a gazdag, arany Nyár
festi, s ha nőszirom rezdül a légtől,
kis kacagásaid hallottad: egypár
korty a világ csupa méz öröméből.

Szebb lett volna a föld színe mára?
és nemesebb is? Mintha csak éppen
őzike szemben játszana, pára
nélküli tiszta, komoly tükörében.

Szállsz az ölembe: száll a bocsánat;
száll a szívembe a béke, a boldog!
Cserepes ajkát költő-apádnak
imára fakasztja újra a csókod.

     Rónai Mészöly András fordítása

Forrás:
Csapody István (1982): Védett növényeink. Gondolat Kiadó, Budapest
Godet, Jean Denis (1987): Európa virágai: Lágyszárúak. Officina Nova, Budapest
Németh Ferenc - Seregélyes Tibor (1984): 88 színes oldal a tavaszi vadvirágokról. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest
Rápóti Jenő - Romváry Vilmos (1980): Gyógyító növények. Medicina Könyvkiadó, Budapest

-=255=-