Some fundamental principles in pawn endings

Sokszor többórás fáradságos munka gyümölcsét dobja szemétre az a sakkozó, aki nem vesz figyelembe döntő, apró ravaszságokat a gyalogosokra leegyszerűsödött végjátékban. Szinte hihetetlen, hogy egy olyan ártalmatlannak tűnő verembe, mint amilyet az alábbi hadállás is mutat, oly könnyű beleesni, ha nem ismerjük a törvényeit.

Jól jegyezzük meg: két egymással szemben álló ellenséges gyalogos közül, ha mindkettő az ellenfelek királyainak támadási célpontja, az fog elveszni, amelyiket saját királya elhagyni kényszerül!

Egyszerű?
Mint egy pofon!
Hallani! De megvalósítani?

Jól kegyezzük meg (2!) az alábbi hadállást, mégpedig egy életre!



ez ugyanis az egyetlen olyan elérési képlet, ahol az a fél veszít, aki lépésen van. Ha tehát ezt a bizonyos képletet te - például világossal - ellenfeled után egy lépéssel érted el, s most ő következik, te már lenyerted a gyalogost. Miért kell ezt az állást megjegyezni? Mert ha máshonnan közelítitek meg mindketten az egymással szembenálló gyalogosokat, a dolog már felettébb komisz lehet. Nézzük a következő állást:

Itt akárki van lépésen, világos lenyeri a sötét gyalogost

Viszont az alábbi állásban:



sötét fogja lenyerni a világos gyalogost... Ezek után könnyű belátni, hogy a következő diagramon:



a két király kezdetben ugyan a gyalogosok közelébe fog ódalogni, ám a közvetlen közelben megtorpannak, és mindketten előzékenyen át akarják adni az elsőbbséget a másiknak, azzal, hogy „Csak Ön után Uram!" - mert aki elsőként éri el a legelső ábrán bemutatott követelményszerű hadállást, az veszíteni fog, hiszen ellenfelének csatlakozása után ott kell hagynia a közvitézt ebek harmincadjára.

Nos, kísérletezzetek ezzel a hadállással! Kíváncsi vagyok, milyen várakozó lépéseket találtok a két farkasszemet néző vitéz közelében, kerülgetve őket, mint macska a forró kását, ügyelve, nehogy túl korán, vagy túl későn siessetek védelmükre.

Pagony Lajos sakkrovat vezető chess@sopron.hu

2000. február 27., vasárnap 00:00

címlap

zóna

archívum