Sok van a világon, mi csodálatos...

Sok van a világon, mi csodálatos...
Egyedülállóan költségkímélő ajándékozási tanácsok

Soproni nagyáruházban lazán gyerekeim kezébe nyomnak egy szórólapot. Ők megköszönik, és mert van gyermekszobájuk, dobnák is ki az első szemeteskukába. Igen ám, csakhogy ezúttal a szórólap szerint minden kitöltőnek a Mikulás személyesen ad majd ajándékot - és azt, amire éppen a legjobban vágyik…

Az apróbetűs részt keresd, mondom a gyereknek, mert ugye minél kisebb betűmérettel szednek valamit, annál fontosabb kitételeket, záradékokat és utólag megfellebbezhetetlen feltételeket tartalmaz. Apróbetűs rész pedig nincs. Egyéb van. Éspedig: vásárolja meg az anyuka-apuka az ajándékot, csomagolja be, adja oda a Mikulásnak, írja rá, hogy mikor tartózkodnak majd az üzletben, és a Mikulás akkor majd odaadja a csomagot a gyereknek. És a szülő, ugye mit meg nem tenne a gyerekért, a bevásárlóközpontért meg a szervező marketinges cég adatnyilvántartásának a frissítéséért?

Az ajánlat amúgy korrekt. Anyuka-apuka megvásárol valamit, aminek a gyerek örvend, és elképzelhető, hogy a kézhezvétel után még legalább egy fél napig érdekli is. Az üzlet felbérelt Mikulása személyesen adja oda a gyereknek, aki - vagy elhiszi, vagy nem az egészet - egy életreszóló (?) élménnyel lesz gazdagabb. Közben szülők és gyermekek élvezik az üzletközpont vendégszeretetét, és az ott eltöltött délután alatt még vásárolgatnak is ezt-azt, egy-két - a Mikulás órabérét, a fűtés és világítás költségét is árába épített - csekélységet. Akinek ez hiányzott, most megkaphatja, vannak ennél brutálisabb dolgok is a világon.

Az ötlet zsenialitása az, amely az emberiség iránt érzett felelősségem tudatában megnyilatkozásra kényszerít.
A fent prezentált elvet szélesebb körben alkalmazva, a közelgő, csakis szeretetből kötelező ajándékvásárlás minden költsége a minimálisra, sőt a nullára csökkenthető.
Az alapelmélet általam kifejlesztett gyakorlati megvalósításának lépései.
1. Kérdezze meg a megajándékozni kívánt ismerősét, mit szeretne karácsonyra.
2. Nézzen utána, hogy mennyibe kerül az ajándék. Ennél a pontnál, amely - mint a következőkből is kiderül, stratégiai fontosságú - természetesen felszámolhat benzinköltséget, kopásdíjat (csigolya, térd meg autóét), parkolójegyet, napidíjat. Ausztriában beszerzendő áruk esetében fejenkénti tíz dolláros napidíjat kell felszámolni!
3. Kérje el a megajándékozni kívánt személytől a 2. pontnál kalkulált összeget, és vegye meg neki az ajándékot.
4. Egy közösen egyeztetett időpontban adja át neki, majd meglátja, hogy éppen azzal sikerül őt meglepnie, amire a legjobban vágyott, miközben ön is megérzi, hogy minő öröm és haszon ajándékot adni.
Jelzem, igen tisztességtelen és méltatlan lezárása lenne az akciónak, esetleg lappangó betegségre vall, ha(ha) valaki elfelejtené a 4. pontban foglaltakat végrehajtani.

Ám az idő halad, és mi is vele, tehát a módszer továbbfejlesztés alatt áll. Nagy vonalakban a fenti ajándékozási gyakorlatnak egy még hatékonyabb, ám az ajándékozó számára kétségtelenül kevésbé nyereséges változata is kidolgozás alatt áll.
Erről csak annyit árulhatok el, hogy a (Mikulásos) kiindulási alapelvet figyelembe véve, az ajándékozó odaszól a megajándékozni kívánt személynek, hogy vegye már meg magának azt, amit a leginkább akar, és vegye úgy, hogy őtőle, mármint az ajándékozótól kapta.
Az ajándékkísérő kártyára pedig írja már rá, hogy: Sok van a világon, mi csodálatos, ám egy jó üzleti fogásnál semmi sem csodálatosabb.
té