Az álezredfordulós világvégi millenáris megmozdulások után, csodálkozva tapogattuk arcunkba szökkenő csodálkozásunkat, jé, hát még élünk!

Apokalipszis 2000
 

A kellõképpen átmulatott éjszaka után, megértõ elnézéssel szemléltük egymást, amint kábultan, fejfájósan és karikás szemekkel kitántorogtunk a fürdõszobába, és riadt tekintettel nyugtáztuk a szemünk szegletében vészesen gyülekezõ szarkalábakat. Ettõl a látványtól aztán szemünk felett felcsúszott a bõr, és soha nem látott mély barázdák figyelmeztettek az idõ múlására. 2000. január 1.

Az álezredfordulós világvégi millenáris megmozdulások után, csodálkozva tapogattuk arcunkba szökkenõ csodálkozásunkat, jé, hát még élünk!
Kétségtelen, hogy az  1999-es év az önjelölt jövõcsinálók, jósok, sarlatánok, számítógépes katasztrófakutatók és világvége-tébolyban szenvedõ szektavezérek éve volt. A bûvös 2000. évet várva, soha nem látott reneszánszát élte a szinte kivétel nélkül negatív elõjelû jövõképek setét tömkelege.

Már idõszámításunk kezdetén megjósolta  a Biblia az emberiség pusztulását. Az apokalipszis folytatásaként 999-re várták az elsõ világvégét. Mivel 1000-ben nem történt semmi, ezért János Evangéliumában a lehetõ legnagyobb gonosz a 666-ban öltött testet. Mivel a sátánnak 1666-ban sem volt kedve elpusztítani a világot, ez arra ösztönözte a nagy hallucinátorokat, hogy újabb marhaságokkal riogassák a jámbor embereket. Ettõl függetlenül, de szinte ezzel párhuzamosan, már 1555-ben  Nostradamus is közzétette lírába burkolt jövendöléseit, melyek az emberiség majrésabbik felénél nyitott fülekre találtak. A kommunikációs nehézségek miatt akkortájt még senkit nem zavart, hogy Nostradamus más idõpontban jelölte meg a nagy apokalipszist. Sokak szerint a talányos próféciák szó szerint igazzá váltak az elmúlt évek folyamán. Persze utólag könnyû belemagyarázni a történéseket a jövendölésekbe. Arra azért kíváncsi lennék, miként magyarázzák majd Nostradamus 1999-re datált jóslatát.

Hát, mit mondjak, csúszásban vagyunk rendesen. Ráadásul Nostradamusra bizonyára dermesztõleg hatna az a tény, hogy a világpolitika alakítására Mongóliának annyi hatása sincs, mint hasmenésre a biciklinek. Kétség- kívül, az emberíség lassan de biztosan taszajtja magát a világvége felé. Azonban ennek a biztos tudatnak a tükrében is igen nagy bátorság lenne jóslásokba bocsátkozni az idõpontot illetõen, tekintettel arra, hogy a 7 milliárd emberbõl a Földön, kínaiak, arabok, zsidók és más vallásúak nálunk már elõbbre, esetleg hátrébb járnak az idõszámítással. Ezekbõl a tényekbõl kiindulva csak reménykedni merek, hogy a következõ évszázad nem a hülyék évszázada lesz, hanem a józan ész korszaka köszönt majd ránk. 

Széna