In memoriam sertés. Pig, pig, pig, World
Disznóságaim
. A
sertéseket
az is szereti aki nem állatbarát. Van akinél ez
abban
nyilvánul meg hogy sertési tulajdonságokkal
ruházza
fel embertársait ( te mocskos disznó ),
míg
mások egyszerűen megeszik szeretetük
tárgyát
( Óvári sertésborda
).
A sertések egyetlen és titokzatos
kapcsolatát
az ismeretlen emberi világgal egy kopott
deszkákból
készült, enyhén szúette rusztikus
műtárgy
határozza meg. Az ólajtó
fülbántó
nyikordulása a sertés számára a
moslék
megérkezésének pavlovi reflexeként
misztifikálódott
ebben az absztrakt világban. ( Hú, micsoda
képzavar
! ) Majd amikor egy setét, hideg, pálinkás
hajnalon
megnyikordul az ólajtó, akkor a legmerészebb
álmában
sem gondolja a disznó, hogy hamarosan a világot
jelentő
deszkákon lesz az utolsó fellépése.
Dráma
ez a javából, több darabban.
( Comb, karaj, oldalas, lábszár, stb
).
In memoriam sertés. Rajzaimat azoknak a sertések
emlékének szentelem, aki az életüket
álldozták
azért, hogy az emberiség egyharmada a
túltápláltság
áldozata legyen. Magyarul betegre zabálták
magukat.
