"Macskahugyos kapualjak, sivár udvarok, magukba roskadt házak..."

 Soproni édes bús eklektika

Macskahugyos kapualjak, sivár udvarok, magukba roskadt házak megszokott látványa után némi zavarral kûzdök egy-egy  frissen restaurált épület láttán. Büszke tekintettel konstatálom hogy a város ismét gazdagabb lett egy idegenforgalmi látványossággal. Szándékomtól eltérõen nem  nevesíteném az épületet, annál is inkább mivel ez a jeleség szinte bárhol elõfordulhat e nyugati végeken. Fátyolos tekintettel kissé odébb sétálva, azonban elveszítve eklektikai élményem fonalát, egy közelmúltban helyreállított, ám mostanra erõsen megkopott épület homlokzatával vagyok kénytelen szembesülni.
Édes bús eklektika ez. Tudom ez csupán apróság, csupán nem elegáns, de mit tegyünk ha honi imidzsünket, vagy a legszebb látványosságot is sikerrel deformálja az efféle malõr.

Tilos !

Aszfaltra festett fehér csíkok sûrü egymás utánban. Ez a forgalomtól elzárt terület. Minap egy ilyen területen parkíroztam éppen egy taxi társaságában. Rövid idõ elteltével rendõrautó fékez mögöttem.
Gyors magyarázkodás. Bocs csak egy perc, már megyek is, és soha többet. A rend õre megértõ. Én odébbállok a taxi marad. Azért kíváncsi lettem volna ha engem megbûntet a taxira került volna e bûntetõ cédula, vagy a tilos nézõpont kérdése ?

A hét híre

A spermabankban lezunhant az intim betét ára.

Széna