"Már évezredekkel ezelőtt fürkészték egymás..."

Vigyázz figyelnek!

Amikor albérletben laktam és hazaérkezvén a kulcsot a zárba illesztettem, akkor egyszerre libent meg a függöny a házinéni és a szomszédasszony ablakán. Kíváncsi tekintetük nyomon követte minden  mozdulatomat. Mindent tudni akartak rólam. Kivel, mikor, hánykor, hányszor, mibõl. Megfigyeltek. Igen az ember már csak ilyen. Már évezredekkel ezelõtt fürkészték egymás titkait a kíváncsiskodók. Nem is olyan régen a setét cocialista rendszerben egyszerû volt a képlet. a hatalom rajtunk tartotta a szemét. Igen ám de a mai kukkolós demokráciában már a hatalmat is megfigyelhetik. Hovatovább még az is elõfordulhat manapság, hogy az X akták minisztérium top secret munkatársa a fárasztó hivatali munkából hazatérve gyanútlanul benyúl a postaládájába  és a következõ a következõ titkos üzenet kerül kerül a kezébe. Tisztelt Kovács XIV. Lajos  Önt nyereménysorsolásunkon kisorsoltuk és Önt az a megtiszteltetés érte, hogy  tíz millió forintot nyert, ha rendel tõlünk  egy zenélõ ágytálat. Titkos záradék: Ezúton tudatjuk Önnel és családjával hogy most már nyugodtan ellazulhatnak mert megfigyelésüket egy idõre felfüggesztettük. Adataikat továbbítottuk további tíz csomagküldõ szolgálatnak. Ha levakarják a levél alján található titkos kis négyzetet megtudhatják hogy milyen nemlétezõ  nevû fedõcég végezte az utóbbi idõben az Önök zaklatását. Lehet hogy Ön nem is paranoid ha olyan érzése támad hogy valakik? Így vagy úgy figyelnek bennünket. Volt idõ hozzászokni ehhez az érzéshez. A múlt rendszerben,a vörös hatalom árnyékában rendszeresen riogattak bennünket nem titkolt megfigyelésekkel. Elvtársak! A nagy testvér figyel benneteket. Hát figyelt bennünket rendesen, ám amikor figyelme már lankadni látszott, egybõl nekiálltunk falat bontani és pártokat építeni a következõ megfigyelésünkig. Még Orwell sem gondolta volna, hogy a totális megfigyelés nem a totális diktatúrák privilégiuma, hanem a totális fogyasztói társadalomé, hiszen bekapcsolódva a fogyasztási láncba  önként ajánljuk fel magunkat célszeméllyé. Ahol élünk az tulajdonképpen egy nagy áruház, ahol a tremékek mi vagyunk. a termék adatokat hordoz, amit csak el kell olvasni ha valaki mindent tudni akar róla, rólunk. Adatinkal töltünk ki papírokat ha munkát vállalunk, ha vásárolunk, ha kölcsönt veszünk fel, ha bankszámlát nyitunk, ha a rendõrségre megyünk, vagy bármelyik állami hivatalhoz fordulunk. Adathalmazokat szolgáltatunk ki magunkról, mert adatokat kérnek tõlünk. Minél fejlettebb egy fogyasztói társadalom annál könnyebb a külömbözõ adatlapokon található adathalmazt számítógéppel összegyüjteni és feldolgozni. Gondoljunk csak bele hány és hány helyen szolgáltattuk ki önként az adatainkat. Ezek az adatok tudtunk nélkül keringenek az ellenõrízhetelen rendszereben. Aztán ezeket az adatokat idõnként lenyúlják és felhasználják, hiszen a világon minden huszadik másodpercben betörnek egy intrenetes számítógépbe.
Ebben az esetben már az ombudsmanó is csak sajnálkozva tárhatja szét a kezét, Õ is meg van figyelve.

Széna