"Tény , hogy mostanság másképp ünnepelünk. Nincsenek jelszavak, nincs harsogás, nincs felvonulás..."

El akarják venni Május Elsejét!

Nem arról van szó, hogy másodikával kezdődik majd a május, hanem a parlament egyik túlbuzgó honatyája azt javasolta, hogy ezentúl ne a munka ünnepe legyen május elseje. Tény, hogy mostanság másképp ünnepelünk. Nincsenek jelszavak, nincs harsogás, nincs felvonulás, és nincs munkásmozgalom. Ez így van jól. Azonban, pusztán túlbuzgóságból, nem kéne elvenni a fél országtól a május elsejei emlékeit. Nagyon fiatalok voltunk, és nagyon május elseje volt. A legvidámabb barakk munkás értelmisége és értelmiségi munkásai felhőtlenül tódultak a Lőverekbe. A katonazenekar harsogta az indulókat. Vak Pali, vak Pali minden lát, hegyen völgyön át...... A sátrak felé masírozó, zászlóiktól és transzparenseiktől megszabadult emberek boldog mosollyal és mustáros kézzel lapogatták egymást ünnepi ruháikban. A sörsátrak pillanatok alatt megteltek, mint a reggeli busz. Szocialista brigádok versenyeztek azon, hogy ki tud több sört magába és egymásra borítani. A párttitkárok és gyárigazgatók leereszkedtek az egyszerű nép közé, hogy hangulatjelentésükben közvetlen hangon ecseteljék: "A néphangulat igen emelkedett volt." Incidens csak akkor történt, amikor a már kissé kapatos szakszervezetis Barna Gyuszi belevizelt a sörhűtőszekrény ventillátorába. A mulatság délutánján a hangosbemondók invitálására mindenki a sporttelepre tódult, hogy megszemlélje az üzemi hirdetőfalon már közhírré tétetett húsgyári hentesek és vágóhídi sintérek örökrangadót. A várva várt eseményt hatalmas készülődés előzte meg. Baki Béla szocialista brigádvezető a sarki italboltban naponta taktikai értekezletet tartott a fiúknak. Pártvonalon is nagy volt a mozgolódás. A húsgyári Pubi bácsi, a TMK magasan képzett ezermestere, felsőbb utasításra egy órási szemüveget fabrikált. Olyan SZTK-keret formájút, de a még nagyobb hatás kedvéért vakító sárgára pingálták. A két csapat kék klottnatrágban és fehér izomtrikóban esett egymásnak. A húsgyáriak a jobb megkölönböztethetőség érdekében biztosítótűvel kolbászcédulákat aggattak a fehér trikóra. Miközben a mérkőzés a közönség hangos kurjongatása mellett már jó negyed órája tartott, a pálya szélén is nagy volt a mozgolódás. Én is ott álltam, amikor az igazgató elvtárs és Pubi bá, az óriási sárga szemüveggel a kezükben fölém tornyosultak.
- Kisfiam, fogd ezt a szemüveget, és amikor intünk, akkor szaladj oda a bíróhoz, nyomd a kezébe a szemüveget, és spuri vissza.
Hamarosan eljött az én időm. A közönség a bíró vitatható ítélete miatt a "szemüveget a bírónak" sértés kántálásába kezdett. Mivel kissé bizonytalanul vettem az indulásra adott jelet, Pubi bá egy határozott lökéssel küldött a pályára. Innen már nem volt visszaút. Az óriási szemüveget kilométereknek tűnő futás után, sikerrel kézbesítettem a bírónak. A közönség tombolt. A bíró, aki a pártbizottság sportfelelőse volt, először nem is értette, hogy került elé az óriási szemüveg, mert ki sem látszottam mögüle. A férfinak a sok futástól amúgy is lila volt a feje, de most mintha enyhe zöld és narancssárga színeket véltem volna felfedezni rajta. Dühösen kikapta a kezemből a méteres szemüveget, és olyan iszonytató erővel vágta a pálya széle felé, hogy az éppen ott tébláboló, és röhögéstől fuldokló Pubi bát úgy hókon találta, hogy a mentősöknek tekintélyes turbánt kellett barkácsolni a fejére. Az egész stadion fetrengett a röhögéstől. Pubi bá ekkor sértődötten hóna alá csapta a kissé eldeformálódott szemüveget, felpattant Panni robogójára és a kijárat felé lavírozott. Igen ám, csak az idegességtől, az óriási szemüvegtől, az ütéstől meg a sok sörtől egy kissé elszámította magát. A nagy egyensúlyozás közepette a közönségterelő korlátnak ütközött, és le is huppant a földre rendesen. Ekkor már többen röhögőgörcsöt kaptak. Pubi bá pedig lila fejjel elbődítette magát. - Barmok!! Én így szoktam leszállni a motoromról! Hát így teltek azok a május elsejék abban a "vidám barakkban".

Széna