"Nem a reklámok szakítják meg kedvenc filmünket, hanem lassan a filmek szakítják meg a reklámműsorokat..."

Kezdõdik a reklám, megyek pisilni

Ülök a televízió elõtt és morfondírozom. Immár lehet, hogy egy fordított világban élünk. Nem a televízió van értünk, hanem mi vagyunk a televízióért. Nem a reklámok szakítják meg kedvenc filmünket, hanem lassan a filmek szakítják meg a reklámmûsorokat. Lehet, hogy azt is megérjük, hogy a Coca-Cola bemondó a reklámblokk végén azt mondja: "és a hírek után hamarosan visszajövünk".

Kedvenc hírmûsorom hírhátterének csúcspontján a fonál hirtelen megszakad, és az unalomig ismételt reklámklipp zenei aláfestése zökkent át egy másik világba. Boldog, gondtalan családok száguldoznak fényesre vaxolt autóikon, szõke tündérek táncikálva mossák fel a már elõre beavatott márványpadlót, ami mellesleg akkora, mint egy sportcsarnok; ocsmány szennyesek egy szempillantás alatt vasalt ruhaoszlopokká válnak, a nõk havivérzése pedig kék, és ettõl iszonyúan boldogok. Mindenki happy, szép és tökéletes, nincs stressz, nincs narancsbõr, nincs alkoholizmus, nincs tüdõrák és munkanélküliség. Minden és mindenki értünk van.

A hamis illúziók bûvöletében egyre inkább megértem, mi az, ami dühít engem. A reklámok annyira beépültek életünkbe, annyira körbeölelnek bennünket, hogy seregestõl teremtenek elégedetlen, kiábrándult és rosszkedvû embereket. A reggeltõl estig csábításnak kitett emberek - akik sok esetben pusztán a fennmaradásukért hajtanak, kis fizetésûek, esetleg a létminimum alatt élnek, munkanélküliek, vagy fenyegetett állásúak - joggal érezhetik úgy, hogy lassan a társadalom peremére kerülnek, elhibázták az életüket, hiszen nem tudnak megfelelni a reklámok által sugallt hamis illúzióknak.

Hogy miért pont most tört elõ belõlem a felháborodás? Több oka is lehet, de ami különösen aktuálissá teszi, az a közelgõ karácsony, a szeretet ünnepe. A reklámok által sugallt képnek megfelelõen a kereskedelemben már hetek óta zajlik a tülekedés. Folyik a családon belüli túllicitálás.

Az ajándék értékét sok esetben már csak az ára minõsíti. Sokan azt hiszik, egyetlen drága ajándékkal bepótolható az egész évben mellõzött szeretet. Anyagias szemléletû világunkban nincs idõ jól és harmóniában ünnepelni, így, bár a karácsonyok a lehetõségekhez képest anyagiakban egyre gazdagabbak - érzelmekben egyre szegényebbek lesznek.

Pedig, ha lenne idõnk egy kicsit is odafigyelni a reklámokra, azonnal szemünkbe ötlenének a csábítás közönséges fogásai, a sok esetben együgyû, szegényes, önmagukat ismételgetõ, semmitmondó szavak. A közhelyszótár következõ kiadása bizonyára kiváló anyaggal gyarapodik majd. A reklámnak természetesen dicsérnie kell az árut, a minõséget, hiszen a termék a mi számunkra készül, igazodik "elvárásainkhoz". Az ötletektõl sziporkázó kifejezések négy-öt jól variálható kulcsszóra épülnek, úgy mint: "minõség, tapasztalat, az élet és Te".

Eljátszottam a gondolattal: ha ezeket a reklámjelszavakat egymásba fûzném - mint kezdõ politikus kiválóan megállnám a helyem a választópolgárok elõtt, hiszen olyan jellegtelen, semmitmondó mondatokat alkothatnék, amilyeneket a politikai életben, vagy egy választási kampány során gyakorta kénytelenek vagyunk meghallgatni.

"Mi értünk hozzá! / Hagyd magad!/ Nap mint nap./ Élvezd az életet! / A különbség tapintható!"

"A keretbe foglalt világ./ Sosem elég! / Ha igazán tartósat akarsz!"

"Ami benned van, csak az számít! / Leld kedved benne! / Hallasd a hangodat!"

"A nélkülözhetetlen. / Biztosan vezet! / A minõséget kelti életre. / Csak természetesen!"

A fogyasztói társadalom új vallása, a reklám egy "ideológiára" épül. Nincs mögötte igazi tartalom, hamis illúziókat kelt, sok mindent megígér, de azokat csak részben tartja be. Változást csak a termékelõállítók társadalommal szembeni magatartása, kreativitása, filozófiája jelenthet.

Addig is, ha jön a reklám, megyek pisilni. "A természet érintése"(Palmoliv)

Széna