CyberPress

"Hétvégenként megfogjuk kedvenc fogkefénket és elindulunk a vágyott vízpartunkra dagonyázni..."

Nyakunkon a nyár, tombol a meleg és a szúnyogok. Nincs is aktuálisabb téma mint a szúnyogírtás hiánya. Az alábbi három történet nyújhat ugyan némi vigaszt a szúnyogcsípések ellen, de aki hatékonyan akar védekezni az nyomtassa ki ezt a pár sort húsz harminc példányban, és a már emigyen tekintélyessé vált papírtömeggel nyugodtan csapjon oda ahol szúnyogot lát. Jó szúnyogírtást.

A nyárhoz két dolog szükségeltetik, meleg és szúnyogok. Halidéj, irány a bévacs vagy bícshauz. Hétvégenként megfogjuk kedvenc fogkefénket és elindulunk a vágyott vízpartunkra dagonyázni.
Esténként legurítunk egypár sört, majd megkezdődik az esti horror show. Eszméletlen kordinálatlan csapkodásba kezdünk és tuti hogy száz szúnyog közül legalább egyet el is találunk. A tetemet mint egykoron a véres kardot úgy hurcoljuk körbe a söröskrigli felett. Győzelmi mámorunkra csak a következő száz szúnyog csípése vethet némi árnyékot. Hiába hadakozunk, hiába bújunk óvóhelyekre, hiába minden elrettentő szer, a rekettyésből rendületlenül támadnak a mini vérszívók. Így megy ez legalább három hónapon keresztül. Attól a pár agyoncsapott szúnyogtól eltekintve, a nyár múlásával aztán szép csendesen a túlélő fenevadak békaeleségként fejezik be evilági pályafutásukat. Gondolj csak bele micsoda nagy dolog ez, évente legalább egyszer teljesül egy kívánságod. - Dögölj meg te rohadék !

A szúnyoghálón szeszélyes szúnyoghad szunnyad lesben állva. Előttük a gaz szúnyogvezér sziszegve szűri a szavakat a szúnyogpolgárok felé. Én mint szabadon választott szúnyogminiszteretek szerényen mondom nektek, mit nekünk demokrácia, ha zabálni akartok akkor szúnyog, szúnyognak farkasa.
Támadni, harapni , harácsolni, teleszívni magunkat. Ágybavizelő gyáva banda ! Lesz rend ?? Vagy visszavonom a túlélési csomagomat !
A háló mögött az maga a kánaán. A szúnyoghad az öreg háló szakadásán próbál beljebb araszolni a háló mögé. Kioktatáshoz felsorakozni ! Nincs zümmögés ha én pofázok ! Immunitás, értettem ?! A szoba homályában, alant az ember szunnyad. Az ember mint látható könnyen sebezhető. Fej tökéletlen. Pfúj agya van ! Fegyelmezetlen csapongó gondolatok szülője ez a hely. Fül elcsökevényesedett, nem hallja meg az intő szót. Azért a zümmögést beszüntetni ! Némaság, úgy támadni ! Lejjebb a nyakon rejtett erek indulnak. Itt harapni ! Vér ! Kiszipolyozni ! Mellső végtagok, úgy mint kéz, elnagyolt arányúak, de ütni azt tud vele. Vigyázni, a tenyér alá kerülést kivédeni ! Éretettem ? Testét vékony bőrréteg takarja. vannak vastagbőrű egyedek , itt nem próbálkozni !
Egy éhes szúnyog már az alant fekvő prédára figurál. Maga barom, maga tetű ganaj, mit művel, míg én tépem itt a számat ? A maga pofájából világosan kiolvasható a rendszerváltás hozta fene nagy szabadság. Mit képzel tán maga a pénzügyminiszter, vagy tán egy frakcióvezér szunnyad benned te
gané ? Mí ? Nézzék meg maguknak ezt a szúnyogot, így néz ki aki képzeleg, míg én a sorsa jobbrafordításán fáradozom a dögnek. Elég egy téves gondolat és akkor kész vége, kampec doloresz, kifingik. Néha néha kérdezni is lehet, de feleletet úgysem kap senkitől. Minek is, hiszen az élet majd csak elmegy valahogy.

Egy fülledt nyári éjszakán a homoszexuális ( nőstény ) szúnyogpár békésen üldögélt a szőrerdő peremén, egy szép kövér sós izzadtságcsepp tövében A bőrbarázdákon szorosan egymás mellé bújtak, szárnyukat lágyan egymáshoz érintették, lábbaik remegve egymásba gabajodtak. Számukra megállt az idő. Felajzott tekintettel kutatták egymás szemében az élet értelmét. Önfeledt zümmögésük betöltötte az éjszakát. Shakespeare jutott az eszükbe, " lenni vagy nem lenni, ez itt a kérdés ".
CSATT !!!
A rohadt életbe, mit zümmögnek ezek a dögök itt a fülembe, mondta az ember, és a hirtelen beállt csendben ismét jól kivehető volt az egyenletes szuszogása.