- Korábban komoly
kiváltság volt a téglaégetés, ezért mindenki beleégette a monogramját,
és néha a készítés évszámát is - tudatta az őrnagy. - Én az ilyen
bélyeges, régi téglákat gyűjtöm, és rakom sorba. Ha hozzám kerül egy
új darab, megpróbálom megtudni a monogramból, honnan származik. Ez
sokszor egyértelmű, de olyan is volt már, hogy hetekig jártam a
különböző könyvtárakat, mire kiderítettem az új tégla származását.
A gyűjtő építkezésekről, régészeti feltárásokról és ismerősöktől
szerzi be az öreg téglákat. Az is előfordult már, hogy reggel talált a
kertkapu előtt egy-két darabot, és azóta sem tudja, ki adta
őket.
- Nekem is vannak kedvenceim - folytatta az őrnagy. - Talán
legjobban az 1648-ból származó R.G.M. jelű téglát kedvelem. Ezt az
akkori győri várkapitány, Raymundo Graf von Montecuccoli égettette a
vár megerősítéséhez. Talán azért, mert katona vagyok, de valahogy jó
érzés számomra, hogy a győri vár egyik tégláját a garázsomban
őrizhetem.
- Teljesen megfertőzött bennünket a férjem a tégláival - mondta
mosolyogva Halász Imréné. - A múltkor a kislányunk cipelt haza egy
jókora darabot. Délután aztán összeült a család, és együtt
porolgattuk, és katalogizáltuk a gyűjtemény legújabb büszkeségét.
A Győri Határőr Igazgatóság munkatársa, Fehér Imre elmondta, ők is
segítik kollégájuk furcsa hobbiját. Néhány téglát is adtak már, de
mindig szólnak a fertődi kollégának, ha valamilyen lelőhelyet
találnak.
