Barcelona, Nou Camp stadion, 1999. május 26.
80.000 nézõ, 400.000.000 TV-nézõ

Idén két nagymúltú sztárcsapat jutott a Bajnokok Ligája döntõjébe, érdekes módon olyan egyesületek, melyek hazájuk bajnokságában tavaly „csak” a 2. helyen végeztek. Mindkét gárda volt már Európa legjobb klubcsapata, a bajor gárda 1974, 1975, és 1976-ban sorozatban, míg a Manchester United 1968-ban gyûjtötte be a legértékesebb trófeát. Idén mindkét gárda a triplázásra készült, tehát hazai bajnoki cím, hazai kupa, Bajnokok Ligája gyõzelem lett volna a feladat.

Mindkét csapat elõselejtezõre kényszerült, a München a jugoszláv Obilics, a United pedig a lengyel Lódz csapatát búcsúztatta könnyedén, innen az ún. „halálcsoportba” kerültek, ahonnan a Barcelona és a Bröndby kiestetésével a bajorok elsõként, míg a britek másodikként jutottak a középdöntõbe. Innen a döntõbe a MU az Inter és a Juventus, a Bayern a Kaiserslautern és a Dinamo Kijev „testén” keresztül jutott. Érdekes még, hogy a két csapat a csoportban már két alkalommal találkozott egymással, egyszer sem bírtak egymással, változatos mérkõzéseken döntetlenek születtek (2:2, 1:1).

Közel 30.000-30.000 szurkoló érkezett Barcelonába mindkét városból, arattak a jegyüzérek, a komoly érdeklõdést megsejtõ spanyolok ugyanis felvásárolták a jegyeket elõre. Hatalmas hangulat mellett kezdõdött a meccs, mely a legtöbb német-angol mérkõzés alkalmával már megszokott.

Basler gyors (6. perc) szabadrúgásgóljával indult az összecsapás, melyben hibázott az egész MU védelem, a kapus Schmeichellel együtt. Innentõl kezdve beigazolódott az elvárás, a németek bezárták beton-védelmüket, csak a kontrákra koncentráltak (lõttek is két bõdületes kapufát), és bízva a kapus Kahn ügyességébe bekkelték végig a meccset. A Manchester támadósorában hiába hajtott Beckham, Yorke és Cole, komoly lehetõségeket nem tudtak kialakítani, nem jutottak túl érdemben a bajor sztrárvédelmen. Az egész mérkõzést sportszerûen, remek bíráskodás mellett zajlott, végig domináltak a Bayern München játékosai, eldõltnek látszott a trófea sorsa. Az utolsó percekben már csak ünnepeltek a német szurkolók, míg a edzõjük furcsa döntések sorát hajtotta végre, ezzel megítélésem szerint eltaktikázva a meccset. Az utolsó percek aztán rég nem látott drámát hoztak. A MU szerzett egyik csereembere (Sheringham) által egy hirtelen gólt, ezzel esélyt adva magának a hosszabbításra. A brit szurkolók már ezzel is elégedettek lettek volna, azonban 1 perc múlva újabb, hihetetlen gól esett a MU (Solksjaer) révén. Mindenki szoborrá merevedett, senki nem értett semmit, ezt nem lehetett feldolgozni ! Majd következett a lefújás ...... Megdöbbentõ dráma !

A német játékosok és szurkolók összeomolva, sírva, üveges tekintetekkel élték meg a trófea átadását, míg az angolok óriási ünneplést csaptak. Ha a döntõt tekintve nem is teljesen megérdemelten, de 1999 BL-gyõztese az utóbbi évek egyik legdrámaibb döntõje után tehát a Manchester United csapata lett, a futball kapott egy hatalmas reklámot, a szurkolók pedig egy gyönyörû futballestét.