Pécs, 1999. május 5, nõi kosárlabda bajnoki döntõ, 4. mérkõzés

Az elõzmények: Az elsõ soproni találkozó után alapos verekedés tört ki a két város fiataljai között, mely néhány vérzõ fejet és gumibotos rendõrségi beavatkozát eredményezett. A visszavágón a City Boys-ot keresõ pécsiek megfenyegették a West Block tagjait, összetörték a soproni buszt, de konkrét összecsapásra nem került sor. A harmadik találkozó elõtt már - kicsit eltúlozva - kosárlabdaháborúról beszéltek a médiák, a pécsiek védelmében még a speciális rendõri egységeket is bevetették, így nem került sor leszámolásra. Tehát a hangulat adott volt, ráadásul a soproni csapatnak az esélye is adott volt a végsõ gyõzelemre.

A nagy nap: Mivel a soproni nézõk nem nagyon bíztak a bajnoki cím idegenbeli elhódításában, a tavalyi 5 busszal szemben így idén csak egy busznyi szurkolót eredményezett a szervezés, de ezen legalább 50 harcos foglalt helyet, kizárólag a City Boys és a West Block tagjaiból verbuválva. A 6 órás odaút - nem utolsósorban a számolatlanul elfogyasztott alkoholnak köszönhetõen - hatalmas hangulatban telt, érzõdött a társaság összekovácsoltsága. Röviddel Pécs elõtt megkaptuk a rendõri kíséretet is. Nagy meglepetésünkre a csarnokba történõ bevonulás támadás nélkül telt, a pécsi fiúk nem mutatkoztak, pedig nem lehetett minket nem észrevenni. A büfé elõtt még kialakult némi mutogatás, ezt a rendõrök a soproniak gumibotozásával intézték el. Feltünõ módon a tavaly tömegverekedést okozó pécsi security idén rendkívül korrekten és barátságosan viselkedett. A csarnokban a 6000 pécsivel szemben mindössze 100 soproni fiatal szurkolt, nem is kis hangerõvel. A mérkõzés nagyon változatos és izgalmas volt, így forró hangulat uralkodott. A pécsiek nem vetettek be semmi extrát, és nem láttuk a sopronban "oly bátor" srácokat sem. A félidõ relatív nyugodtan telt, bár magyarázás volt, egyik fél sem akart igazából a másiknak menni.
A második félidõ elején kialakult security - City Boys pofonváltáson kívül nyugodtan telt a mérkõzés hátralevõ része, a soproniak ünnepeltek, a pécsiek lassan beletörõdtek a vereségbe és a bajnoki cím elvesztésébe. Èrdekes módon nem hoztak ki belõle túl sokat, hogy nem lettek bajnokok. A soproniak szerettek volna csapatukkal a pályán ünnepelni, de mivel nem akarták magukat több méter magasból a mélybe vetni, a bejáratnál próbálkoztak, ahol azonban a közeg - nem túl európai módon - lépett az események ellen, így csak páran jutottak be. Kivonuláskor komoly tömeg várt minket, röpült felénk mindenféle tárgy, de a jó hangulatra való tekintettel nyugodtan telt a kivonulás.

Az ünneplés: A hosszú hazaúton végig ment az éneklés, néha hosszú percekig ugyanazt a nótát nyomtuk. A csapat még mögöttünk járt, így volt idõ egy útbaesõ csárdában - a helyiek nagy csodálkozására - néhány görögtüzet is begyújtani. Sopronba érkezve a Fõ téren már óriási tömeg ünnepelt, mi is görögtüzeket gyújtva vonultunk be. Itt már folyt a pécsi zászlók elégetése, újabb örömtüzek gyulladtak, folyt az ingyensör. A csapat bevonulását azonban már nem vártuk meg, mert megítélésünk szerint azok ünnepeltek legjobban, akiknek semmi köze nem volt a diadalhoz. Egy ilyen csapat nagyobb támogatást is megérdemelne, ez azonban bizony áldozatokkal is jár ....