-Megtanultál már perfekt németül?

-Perfekt még nem vagyok, de társalgási szinten beszélem a nyelvet. Amit akarok, azt elmondom. Dárdai Palival magyarul beszélünk, de a pályán a németé a főszerep. Még akkor is ha a mi csapatunk a legnemzetközibb az egész bajnokságban. Mikor idekerültem már akkor is beszéltem valamennyit. Legalábbis a balra, jobbra, ívelés és az alapszavakat már tudtam. Elsősorban tanulni jöttem ki. Na nem a nyelvet, hanem a labdarúgást. Ha fél év alatt csődöt mondtam volna biztos hazamegyek. Szerencsére nem ez történt. Későbbiekben szeretném a tapasztalataimat átadni a fiataloknak.

-Amennyiben a hazai viszonylatokat nézzük és a kintit, mekkora különbség tapasztalható a két ország labdarúgása között?

-Mennyiségben nincs, inkább a minőségben látom a különbséget. Napi egy órás maximum 1 1/2 órás edzés van, de mindent komolyan vesznek a játékosok. Nincs lazsálás, vérremenő küzdelem van a pályán még a cicázásban is. Mindennap edzünk, bár most két hét szünetünk van, és hetente jár egy szabadnap. Mindenki komoly munkának tekinti a focizást, teljesen átérzik a pillanatot. Nem foglalkozik senki sem a pénzzel. Amit a klub megígér, azt teljesítik. Ha rosszabbul megy a játék, akkor is a megbeszélt összeget kifizetik, sok magyar klubbal ellentétben mi jó helyzetben vagyunk. Nyugodtan készülhetünk. Szeretek olyan csapatban játszani, ahol olyan játékosok vannak, akik kedvből játszanak. Ilyen volt az akkori Haladás is.

-Magyarországon mostanában nem szokás meccsekre járni. Nálatok mi a helyzet?

-Hallottam. Nincs elkeserítőbb, mint mikor egy 80. 000-es stadionban csak 30. 000 néző van. Ám amikor megy a csapatnak rengetegen vannak. Érdekes, hogy a német szurkolók abban különböznek a magyaroktól, hogy itt nincsen balhé. Dortmundban játszottunk és mikor megérkezett a Herta szurkolóbusz, ők éljeneztek, míg az ellenfél tábora kifütyült bennünket, de ezen kívül jól megfértek egymással. Annak ellenére, hogy agrasszívek a németek, a szurkolótáborok nem balhésak. A szurkolók még az edzéseken is ott vannak. Sokan nem, de mikor iskolaszünet van akkor a számuk megnő.

-Szabadidőtöket mivel töltitek?

-Feleségemmel sokat sétálunk, biciklizünk, a Magyar Házba járunk, ahol magyar barátainkkal találkozunk. Nem vagyunk egy otthonülő típus, bár most a rossz idő miatt rákényszerülünk, hogy itthon legyünk a lakásban, de nem unatkozunk, mert sokat beszélgetünk és kártyázunk. Itthon még a focit is megbeszéljük. Feleségem soha nem játszott, de ért hozzá és adok a véleményére. Az edzőm elmondja a véleményét, megbeszéljük a meccsen történteket, de volt edzőm Mihalecz Istvánnal is kapcsolatban vagyok. Általában az idősebb, tapasztaltabb hozzáértő emberek véleményét és tanácsait elfogadom.

-Tartod a kapcsolatot a régi csapattársakkal?

-Tóth Mikivel hetente egyszer azért beszélünk telefonon, megbeszéljük a focit. Most is láttam a Matávról készült összefoglalót. Varga Krisztiánnal is néha beszélünk a Sánta Lacival és a Horváth Robival, pedig néha összefutunk, akkor beszélgetünk.

-Milyen gyakran jártok haza?

-Most volt három és fél napunk ezért Szombathelyen jártunk. Hiányzik a város, de itt pörögnek az események és nincs időnk a honvágyon rágódni. Napi telefonkapcsolatban vagyunk az otthoniakkal. December 22-én még játszunk, 23-án megyünk haza, és január 2-án már vissza kell jönnünk. Nekünk elég rövid pihenőnk lesz az idén.