Nem akármilyen élményben volt részem a hétvégén. Barátaimmal gondoltunk egyet, és kiutaztunk Bajorország fõvárosába, Münchenbe, ahol a hazaiak kedvence, a Bayern fogadta a fõvárosi Hertha gárdáját.
         Néhány órás utazás után déli 12 felé érkeztünk a helyszínre, és meglepetésünkre már gyülekeztek a nézõk, pedig a mérkõzés kezdetéig még három és fél óra volt hátra. Szerencsénkre még sikerült jegyet kapnunk, bár a legjobb helyekre már mindet eladták. Mint késõbb kiderült ennél jobb helyet keresve sem találhattunk volna. A mérkõzés jelentõségét mutatta a kasszák körül ólálkodó jegyüzérek nagy száma is. Feltûnõ volt számunkra, hogy a berlini és a helyi drukkerek jól megfértek egymás mellett, senkinek sem kellett atrocitástól tartania csak azért, mert az ellenféllel szimpatizál. Sajnos ez nálunk elképzelhetetlen. Németországban egy hétvégi sportesemény családi programnak számít. Babakocsikat tologató anyukák, apukák jöttek sorban a mérkõzésre, mezekbe, sálakba öltöztetett gyermekeikkel. A 63 ezer nézõt befogadó stadionba alapos motozás után jutottunk csak be, de ezt mindenki természetesnek vette. Miután elhaladtunk a megszámolhatatlan ajándéktárgyat árusító bódék mellett, leírhatatlan látvány tárult elénk. Szinte futkosott a hátamon a hideg. Viszonylag rövid idõ alatt átküzdöttük magunkat a zsúfolt tömegen, és elfoglaltuk helyünket az I szektorban, közvetlenül a kék-fehér vendégtábor mellett, a stadion egyik kanyarjában. Sokszor láttam már az Olimpiai Stadiont képekrõl, de most is beigazolódott az az állítás, miszerint élõben minden sokkal lenyûgözõbb. Székeinken nagyobb méretû papírlapot találtunk, melyekrõl hamarosan kiderült, mire valók : a Bayern B-közép kezdeményezésére stadion méretû koreográfia kialakítására került sor. A hangosbemondó felszólítására 63 ezer nézõ emelte magasba a számára elõkészített színes papír-téglalapot, mely a német zászlót, illetve a "Bayern München" feliratot adta ki. Csodálatos látvány tárult elénk. Szerencsére sikerült megörökítenünk ezt a pillanatot. Aztán körülbelül tízpercnyi "mutatványozás" után elkezdõdött a várva várt meccs. A két szurkolótábor nagyon sportszerûen és megállás nélkül buzdította kedvenceit. Szerencsénk volt, hiszen egészen közelrõl élvezhettük a dobokkal, füstbombákkal felszerelt Hertha fanatikusok dalolását. Maga a mérkõzés is nagy iramú volt. Az elsõ félidõben hamar magához ragadta a kezdeményezést a bajor gárda, és rövid idõ alatt két gólos elõnyre tettek szert. A két brazil csatár, Sergio és Elber az õrületbe kergette a kék-fehérek védelmét. A gólok pillanatában szinte felrobbant a szentély. Majd a mûsorközlõ a szurkolókkal közösen, párbeszéd formájában közölte az eredményt és a gólszerzõ nevét. A második félidõben változott a helyzet. A Hertha erõs rohamokba kezdett Wosz vezérletével, míg a Bayern elsõsorban kontrákra alapozott, ami meghozta az eredményt, és a 60. percben már 3-0-át mutatott az eredményjelzõ. Nagyon szimpatikus volt, hogy a vendégek szurkolótáboruktól támogatva nem adták fel és megérdemelten szépítettek Wosz találatával. A továbbiakban már nem változott az eredmény, a hazaiak teljesen megérdemelten nyertek. A remek teljesítményt mindkét gárda szurkolói vastapssal jutalmazták. A Herthaban játszó két honfitársunk, Dárdai Pál és Király Gábor sem vallott szégyent. Szép lassan oszlani kezdett a közönség is, de az este még több énekelgetõ hazai és berlini drukkert is felfedeztünk a belvárosban.
        Egy felejthetetlen élménnyel gazdagodtunk. Mindenkinek ajánlom, aki teheti látogasson el egyszer egy hasonló mérkõzésre tõlünk nyugatabbra. Egy biztos, hazatérve sok mindent másképpen fog látni...